A politika te magad vagy
Elég furcsa gondolat ez, ha jobban belegondolunk, hiszen egy olyan területről beszélünk, amely közvetve és közvetlenül is kihat az emberek mindennapi életére. Akkor mégis miért gondolják úgy, hogy ez egy olyan dolog, amely csak néhány kiváltságosnak adatott meg, illetve a politikát maga az ördög szabadította rá az emberekre? Jelen cikkünkben ezekre a kérdésekre próbáljuk megtalálni a választ.
Ahhoz, hogy jobban megértsük, mi is az a politika és hogyan is kellene felfogni ezt egészen az ókori görögökig kell visszamennünk. Nem fogunk egy rögtönzött, szakmai, eszmetörténeti órát tartani, nagyon egyszerű témáról fogunk beszélni.
Tehát az ókori görögöknek volt egy nagyon frappáns kifejezésük, amit mi is használunk a mai napig, csupán a jelentése változott meg az idők során. Ez a szó pedig az idiotész, vagyis idióta. Anno ez nem azt jelentette, mint most, hanem egy sokkal specifikáltabb terület lefedésére használták. A politikából magukat teljesen kivonók neve volt az idiotész az ókori görögök szótárában. A mai demokrácia előhírnökei és megalkotói úgy gondolták, hogy minden ember része a politikának és tevékenyen hozzá is kell járulnia ahhoz. Nyilvánvalóan a mindennapi ember politizálásának csúcspontja a választás, ám hiába vonjuk ki magunkat e tevékenység alól, attól még bizony mindennap belefolyunk a politikába.
Az, hogy véleményt formálunk, hogy beszélünk, mondjuk az oktatásról, egészségügyről, adózásról, a gyerekeink jövőjéről, az élelmiszerek áráról mind mind azt jelenti, hogy politizálunk, sőt alakíthatjuk a politikát, ha úgy akarjuk. A politikusok nem többek az egyszerű embereknél, az ő feladatuk a közvetítés és az állampolgáraiktól elhangzott vélemények, javaslatok figyelembe vétele és átültetése a gyakorlatba. Nekik megvannak az eszközeik arra, hogy ténylegesen formálni tudják az országot, amivel vagy élnek, vagy visszaélnek, nekünk pedig megvan hozzá a hangunk és a képességünk, hogy ezek mellett vagy miatt szóljunk.
A politika világa azonban nem csak ebből a szegmensből áll. Ugyanis mindig van más lehetőség is, ez pedig a civil szféra és a helyi közösségek erősítése, segítése karitatív módon. Ennek a felfogásnak az egyik legjobb képviselője az Amerikai Egyesült Államok. Lehet az amerikaiakat szeretni vagy nem szeretni, de az tény és való, hogy nagyon erős hittel viseltetnek saját maguk és közösségük iránt. Ebből kifolyólag képesek arra, hogy saját közösségük sorsát alakítsák különböző civil szervezet és megmozdulások útján, valamint nagyon erős lobbi erővel bírnak, melynek segítségével irányítani tudják a mindenkori kormányzatot és vezetőket. Persze erre a szokásos válasza egy átlag magyarnak, hogy na, de azok a nagy és befolyásos amerikaiak, mi pedig az örök acsarkodó és pesszimista, mindennel elégedetlenkedő magyarok vagyok. Ez egy átlagos kibúvó válasz manapság és ha jobban belegondolunk semmi igazságtartalommal nem rendelkezik.
Folyamatosan ostorozni a politikusokat és pártokat, távolmaradni a szavazófülkétől, elkapcsolni a tévét, vagy kiabálni azzal a legegyszerűbb megoldás, ami sehová sem vezet. Pártjaink, politikusaink és vezetőink leképezik a társadalom hozzáállását és viselkedését, nem pedig mi képezzük le őket, hiszen az ő feladatuk az, hogy felismerjék és beleüljenek a mindenkori közhangulatnak megfelelő irányba. Ezt az irányt mi adjuk, Ti adjátok, kedves fiatalok. Azzal, hogy kiabáltok, hogy lefitymáljátok a hazátokat, vagy teljesen kivonjátok magatokat a közélet történései alól csak legitimáljátok az eddig kialakult rendszert. Nem hőzöngeni kell, felvonulni, az öklödet rázva acsarkodni, hanem közösségben kellene elkezdeni gondolkodni és élni, mely által képes leszel alakítani a hazád sorsát.
Ennek az elméletben nagyon szépen hangzó elgondolásnak igazán egyszerű a gyakorlati megvalósítása. El kell kezdeni a közösség tagjává válni és kezetekbe venni az irányítást. Nem mindig mindent felülről kell várni, hiszen azt azért lássuk be vezetőinknek van éppen elég feladata, nem lehet minden probléma megoldását tőlük elvárni. A demokrácia természete ugyanis nem ez. Az, hogy a népnek beleszólása van a politikába egy lehetőség, lehetőség arra, hogy megteremtsék saját közösségüket és jólétüket. Utána kell járni, milyen igényei vannak közösséged tagjainak, miből van hiány, min lehetne változtatni és ehhez pedig először is meg kell keresni azokat az embereket, akik hozzád hasonlóan gondolkodnak és szeretnének tenni a közösség jövőjéért. Nem egyből a felsőbb vezetőkhöz kell rohanni, te magad legyél a vezető, te magad legyél a hang és a cselekedet. Így előbb-utóbb te magad leszel a politika, mely nem ellened, hanem érted dolgozik.
Tisztelettel várunk minden érdeklődőt kortól és pártállástól függetlenül az IKON (Ifjúsági Konzervatívok a Nemzetért) bemutatkozására március 27-én, pénteken 16 órakor a Rocktárba! (Kossuth L. u. 35.)
Ónodi Árpád
Sorsocskák Alapítvány
Plain-Rock Egyesület
