Láss, láss, ne csak nézz...
Képgaléria
„Nem könnyű ma megjelenni a nyilvánosság előtt egy fotókiállítással. Történt ugyanis az elmúlt egy-két évtized alatt, hogy az „álomkategóriás” Skolnyik fényképezőgépeket a korszerűbbnél korszerűbb - ma már zömében digitális – készülékek váltották le. Alig van ember, akinek ne lenne a kezében, zsebében olyan eszköz – például mobiltelefon -, amivel rögzíteni lehet a bennünket körülvevő világot. Ezeket a felvételeket ráadásul pillanatok alatt megoszthatjuk a világhálón egymással. Sokan fogalmaznak is úgy, hogy közzétettem fotóimat. Akad, aki már fotóművésznek is érzi magát. Nem bántva őket, és tudomásul véve ennek a kommunikációnak az előnyeit és hátrányait, azt kell mondanom, a fotóművész cím nem jár mindenkinek. Mi is különbözteti meg a művészt az amatőrtől? Hiszik, vagy nem, a SZEM, az AGY!
Nemrégiben hallottam egy elmélkedést a fotóművészetről, ami többek között arról szólt, hogy a képrögzítési lehetőségek hihetetlen bővülésétől nem kell félteni ezt a művészeti ágat. Ennek alátámasztására azt mondták: minden embernek van toll és papír a kezében – ma már számítógépes szövegszerkesztő is – Petőfi és Móra mégsem születik naponta. Mert ehhez valami más kell, valami többlet. Így van ez a fotózással is. Hiába a készülék, a modern technika. A bennünket körülvevő világ 380 fokos látóköréből ki kell ragadni azt a keveset, ami több mint az állapot rögzítése, azt ami gondolatokat hordozhat magában.
A kiállítás címét meghallva rögtön eszembe jutott egy sláger, amit talán el is tudnánk közösen énekelni. „Láss, láss, ne csak nézz....”
Egy ilyen alkalommal akár végiggondolhatjuk azt is, hogy mit jelent a tárlat címe, a SZEM. Biztos vagyok benne, hogy többen vagyunk, akik a párja, kedvese szemének csillogása, gyönyörűsége, vonzása miatt lettünk szerelmesek. „A szem a lélek tükre”. Igaz ez a mondás. Nem én vagyok az egyetlen, aki szereti, ha szemembe néz az, akivel beszélek. Az összetekintés ugyanis mindent elárul, tükrözi a találkozás milyenségét, fontosságát, ettől őszintébbé válhat a kézfogás, az azt követő beszélgetés.
Ezek a szemek, amiket most itt láthatunk, természetesen ennél többet jelentenek. A jelentést mindenki magában hordozza, a felfedezés öröme mindenkinek adott. Pazar a választék. A fák törzsén, a bütümetszéssel elvágott fa törzsén, a parasztház omladozó falán, a modernebb építésű ház tetején. Mindenütt szemek. De a modernebb alkotások, montázsok, kollázsok is visszapillantanak ránk.
Valamennyi fotó sejtéseket, gondolatokat zár magába, amelyeket nekünk kell kibontani.”
A kiállított fotók az elmúlt év szeptemberében nagy sikerrel szerepeltek a lengyelországi Łódź városának fotógalériájában.
A tárlatmegnyitót Zoltán Zoltán gitárjátéka tette hangulatossá.
