A tanító szó erejében hisz a rabbi
– A napokban öt kecskeméti iskolánál avattak emléktáblát az 1944-ben elhurcolt diákok emlékére, ez volt a Holokauszt Emlékév záróakkordja Kecskeméten. Milyen tapasztalatokkal lettek gazdagabbak az emlékév során?
– Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni a testvérekkel itt Kecskeméten, legyen az más egyházközösség, legyen az egy iskolában leadott ismeretterjesztő tanóra, legyen az közös szervezés a várossal, legyen az karitász program. A kecskeméti iskolákból elhurcolt diákok emlékére felavatott emléktáblák több irányba hatnak. Hálásak vagyunk a befogadó intézmények nyitottságáért, hogy az ott tanuló gyerekek megismerhették az elődeik életének tragédiáját. Ők ugyanúgy kecskemétiek voltak, mint a mai diákok, ugyanúgy tanultak, várták a nyári szünetet, hogy a családjukkal lehessenek, vagy hogy a Tisza partján tudjanak napozni. Ezzel szemben az ő életük más sorstragédiát hordozott. Nagyon megérintett, hogy ezek az iskolák ilyen kiváló érzékenységgel fordultak a város története felé. A Holokauszt Emlékév, így az emléktábla állítás ugyanakkor a várossal való együttműködésről is szólt, a városvezetés is nagyon szenzitíven kezelte ezt a kérdést, mindenben támaszkodott a hitközségre, így egy rendkívül értékes programsorozatot tudtunk elkezdeni, illetve befejezni.
Kecskeméten több emléktábla vár még felavatásra. Egyik szívügyünk, az egykori Fanto-műterem helyén felállított emléktábla szintén megtalálta végső helyét, illetve a tábla melletti köz Fanto Lipótról, a dinasztia alapítójáról kapott nevet. Ennek a táblának a felavatása még várat magára. Sok olyan mozzanat van, mely egy történelmi korszak összetartozását hivatott jelképezni. Ez nagyon fontos, de legalább ilyen fontos, ha nem fontosabb, hogy a jövő felé tudjunk tekinteni, és közös programokon közös értékeket tudjunk teremteni.
– A Holokauszt Emlékév történéseinek apropóján, vagy egy, a zsidóságról vagy a holokausztról szóló cikk kapcsán, de látjuk, halljuk, hogy olykor csak úgy, a hétköznapokban is gyakran felerősödnek manapság az antiszemita hangok. Mi a véleménye erről, hogyan lehet mindezt kezelni?
– Ha egy kórházban műhiba, vagy valami baj történik, vagy az egészségügyben zajló ellátást valamilyen trágár vélemény éri, akkor mindazok az orvosok és ápolók, akik az egész életüket arra tették föl, hogy segítsék embertársaikat, nagy szomorúsággal látják, hogy ők csak adni próbálnak, ezzel szemben támadás éri őket. Sajnos a világunk ilyen. Bárki, aki építeni próbál, tenni igyekszik a közösségért, azt érik támadások. Ezt kellő hittel, nyugalommal, visszafogottsággal és körültekintéssel kell kezelni, de ki kell mondani, és adott esetben vissza kell utasítani nagyon határozottan azokat a támadásokat, amelyek a magyar zsidóságot érik. Hála Istennek, legtöbbször nem is nekünk kell, hogy megvédjük önmagunkat, hanem a nagyobb családunkból, a nagyobb közösségünkből kiváló emberek állnak föl és csapnak az asztalra.
Meg kell tudni fogalmazni a saját érvrendszerünket. Ezek az antiszemita kijelentések valótlanok, uszítóak, hazugok és rágalmazóak, ezeket legtöbbször nem elég visszautasítani, meg kell tudni mondani a tanító szó erejével, hogy mik a csúsztatások, a valótlanságok benne, és akkor talán azok, akiknek nincsen kellő tapasztalatuk és befogadóak, képesek lesznek egy objektív véleményt kialakítani.
– Mindenkit el lehet érni a tanító szóval? Mit tehet a zsidó közösség annak érdekében, hogy változtasson a sztereotípiákon? Hogyan szól azokhoz, akik nem akarnak erről beszélgetni?
– Ez nehéz dolog. El kell menni, és beszélni kell arról, hogy mi történt, szakirodalommal, szakemberek írásaival, tanításaival, egyetemi kurzusokkal alátámasztva. Vannak olyan találkozási pontok, ahol ez lehetséges. De ma Magyarországon van egy olyan politikai erő, a Jobbik, mely olyan embereket foglal magába, akik finoman szólva is az antiszemitizmus legszélsőségesebb, legembergyűlölőbb fogalmi rendszerét használják fel a saját homíliájukban. Velük nincs közös találkozási pont, ahol el tudjuk mondani, hogy amit állítanak az valótlan, és hogy az emberiség legalapvetőbb bűneit hordozzák. Ebből ki kellene, hogy lépjenek. A politizálás ugyanakkor nem a rabbi feladata.
Azt gondolom, hogyha lenne rá módunk, hogy a Jobbiknál egy tanítást tartsunk és bizonyos ostobaságokat, hazugságokat szétoszlassunk, akkor ezt örömmel megtennénk. Mi nyitottak vagyunk. Pusztán azért, mert az ember nem vasárnapot tart, hanem szombatot, nem szeretném, hogy két markos fiatalember megverjen. Amikor két európai ember civilizáltan tárgyal, nem várom, hogy előhúz egy sokkolót és lesokkol. Úgy látom, hogy a Jobbik politikájában most ez benne van.
– Nem gondolja, hogy ez ma nem csak a Jobbik stratégiája? Megosztott a társadalom, nyílik a szociális olló, amíg az emberek mindennapi, egyre súlyosabb megélhetési gondokkal küzdenek, szívesebben részt vesznek a bűnbakkeresésben is, legyen szó bárkiről, akit pillanatnyilag fekete báránynak kiáltanak, kiálthatnak ki. A bűnbaklistán pedig a zsidók mindig előkelő helyet foglalnak el. Mi ennek az oka?
– Tud mondani ókori népet, melynek tagjai a mai napig élnek? A zsidókon kívül nincs ilyen. Mindig van egy aktuális újhullám, melynek tagjai azt gondolják, hogy ők öntötték a spanyolviaszt, ők hoztak minden újat a Nap alá. Ezért ha érzik, hogy itt van valami ősi, ami jól működik, akkor érthető módon azt kiáltják ki ősellenségként. Ez úgy működik, mint egy mágnes. Minden kornak megvannak a maga értékes gondolkodói, a zsidó vallás viszont olyan értékközvetítő, mely hatezer éve működik, a tanítás ugyanazt mondja, ebből fakadtak a nagy világvallások. Fizikusok, matematikusok, történészek, írók nyúlnak vissza a gyökerekhez, akkor is, ha egyébként nem zsidók, mert tudják, hogy van valami olyan alap gyökérzete a világnak, amihez érdemes visszatérni, ha meg akarunk újulni. Ennyi az oka.
Próbálunk tanítani szeretettel, türelemmel, nyitottsággal. Nem csak azt mondjuk, hogy a templom ajtaja nyitva van. Átlépjük a saját korlátainkat, és mi megyünk. Jó esetben hívnak. A Mindentudás Egyetemén Őexellenciája Erdő Péter bíboros úr és Schweitzer József országos főrabbi úr úgy tanítottak a húsvétról, a közös ünnepről, hogy azóta sem telik el úgy húsvét, hogy valamelyik csatorna elő ne venné az előadásukat. Ez is jól mutatja, hogy vannak előttünk példák, van kellő tudás, ahová nyúlhatunk. Itt, Kecskeméten is. A lelkészkör nagyon erős, rendkívül jó emberekből áll, akik nem csak kollégaként bírnak kiváló felkészültséggel, hanem széles látókörűek, befogadóak. Közösen keressük azokat a lehetőségeket, ahol együtt tudunk építeni.
– Hamarosan Kiskunhalason fog tábort tartani gyermekeknek, az idei már a hatodik alkalom lesz. Milyen a hitközség helyzete? Van utánpótlás?
– Az embereket a sárga csekk, a hitel meggyilkolja. Lélekromboló, hogy az embernek valamiről mindig le kell mondania, hogy valamit meg tudjon tartani. Minden család, minden ember keresi azt a határmezsgyét, hogy az életének abban a pillanatában mi az, amit könnyen el tud engedni, még akkor is, ha ez egy másik pillanatban nehéznek tűnne, és mi az, amit meg akar tartani. Valamennyiünk életében jönnek megrázó pillanatok, amikor az ember ha akar, ha nem, stoppot kap, megáll. Legtöbbször a földre kerül. Akkor újraértékeljük magunk körül a világot és nagyobb eséllyel találunk vissza a helyes útra.
Utánpótlás tekintetében természetesen állhatnánk jobban is. Nagyon kevesen vagyunk. Az egykori kecskeméti négyezer fős közösség most negyven tagot számlál. Ez nagyon kevés, és ez nem úgy működik, hogy lemegy a rabbi az utcára, fog egy pecabotot, jó csalit rak rá és elkezd pecázni. Itt nagyon komoly feltételek vannak, hogy hogyan és miképpen lehet a közösséghez csatlakozni, visszatérni. Aki Kecskeméten zsidó vallású, pontosan tudja, hogy hol a hitközség. Egy része jár, más része nem. Pontosan azért, ami Magyarországon sajnos tradíció: van, aki úgy utasítja vissza az antiszemitizmust, hogy inkább elhagyja a saját vallását, közösségét azért, hogy „békét nyerjen”. Azt gondolja, hogy ez egy újabb gyengeség, egy újabb küzdelem, pedig éppen ellenkezőleg. Ha az ember tanul, folyamatosan képzi magát hittel, erkölccsel, odaadással, akkor az nem letéríti az útról, éppen ellenkezőleg: megerősít minket a választott utunkon, ami az emberi lét kiteljesedésének axiómája kell, hogy legyen.
– Milyen egy rabbi élete?
– Fenékig tejfel.
– Sejtettem. Önnel sok városi eseményen, rendezvényen lehet találkozni, most is egy főtéri padon beszélgetünk. Többször láttam már a zsidó közösség tagjainak körében, mindig rendkívül előzékeny és közvetlen. Valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy ön naphosszat ül egy íróasztal mögött, összeráncolt homlokkal bújja a szent könyveket és elmélkedik, mégis ízig-vérig rabbi. Hogyan él Róna Tamás rabbi?
– Ahogy hagynak. Erre egy viccet tudok mondani. Csak hogy érthető legyen, a brohe, annyit tesz: áldás. Elmegy Kohn az öreg rabbihoz. Azt mondja neki: Rabbi, megvettem a legújabb Mercedes SLK-t, mondj nekem egy brohét! Az öreg rabbi felnéz a Talmudból és azt mondja: Fiam, mit zavarsz engem ilyen ostobaságokkal? Tudom mi az a brohe, de mi az a Mercedes SLK? Hagyj engem békén! Kohn átmegy a fiatal rabbihoz. Azt mondja: Te rabbi, figyelj rám! Vettem egy új Mercedes SLK-t, mondanál nekem egy brohét? Mire a fiatal rabbi: Kohn, mi van veled? Azt tudom mi az a Mercedes SLK, de mi az a brohe?
Ez a humor oldaláról tükrözi a világunkat és nem csak a zsidóságot, hanem minden egyes közösséget. Én nagyon fontosnak érzem azt, hogy ne szeparáljam el, ne öngettósítsam magam, hanem hogy ott legyek a város vérkeringésében. Ha például Kecskeméten animációs filmfesztivál van, ha meghívnak, hogy ott beszéljek, vagy csak hallgassak, nézzem, hogy milyen kiváló csapat van Kecskeméten, vagy a Múzeumok éjszakáján... ott a helyem. Ezáltal nem csak magunkat mutatjuk meg, hogy nem patáink vannak, meg szarvaink, hanem hogy mennyire emberiek vagyunk, ugyanolyanok, mint mindenki itt Kecskeméten. Így többet tudunk tenni a nagyobb közösségünkért is.
Névjegy
Róna Tamás 1975-ben született Budapesten, hagyományőrző neológ családban. Gyermekkora óta Schőner Alfréd főrabbi tanítványa volt. 2001-ben tanári diplomát, majd 2005-ben M.A. fokozatot szerzett, és rabbivá avatták az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen. 2006. május óta az alföldi régió (Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét) vezető rabbijaként tevékenykedik. 2011-ben vallástudományokból PhD fokozatot szerzett, kutatásának tárgya a zsidó közösség vallási integrálódása és nemzettudatának asszimilációja 1880-tól volt. 2003-tól az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem Szentírás és Talmudtudományi Tanszékén tanít. Nős, két gyermek édesapja.
Kecskemét az európai egyházak közötti párbeszéd fővárosa lehet
Róna Tamás rabbi hamarosan Rómában tölt néhány napot. A Göncz Árpád alapította, a történelmi kis és nagy egyházak főpapjait tömörítő Keresztény-Zsidó Tanácsnak Róna Tamás 2008 óta tagja, 2014 óta pedig a szervezet társelnöke.
– Őexellenciája Ferenc pápa meghívására fogok Rómába utazni a Nemzetközi Keresztény-Zsidó Tanács ötnapos konferenciájára. Az utazásom célja kettős. Az egyik, hogy részese legyek a közös gondolkodásnak, és a közös, egy Istenből fakadó hitünk megélésének. A másik pedig, hogy Kecskemét pályázik arra, hogy 2018-ban Európa Ifjúsági Fővárosa legyen. Ezzel párhuzamosan az fogalmazódott meg bennem – merthogy városunkat adottságai, szellemisége és történelme is predesztinálja erre –, hogy 2018-ban megvalósítsunk egy olyan programot itt, amilyenre eddig Európában még nem került sor: legyünk 2018-ban ez európai egyházak közötti párbeszéd fővárosa is.
Erre az ügyre már megnyertem a városvezetést, Kecskemét több kiváló személyiségét, valamint a hazai egyházak vezetőit is. A város spanyol nyelven kiállított egy befogadó nyilatkozatot, illetve segítették, hogy a levelemet lefordítsuk spanyolra, ezzel az anyaggal megyek Őexellenciájához, Ferenc pápához, oda fogom neki adni és fogom kérni az ő és a Vatikán hathatós segítségét, illetve azt, hogy támogassa az elképzelés megvalósítását személyes jelenlétével is.
