Lantos Szabolcs szabad bádogos és profi amatőr

„Ha nem tudok, nem táncolok.” – vallja magáról Lantos Szabolcs barátom, amatőr fafaragó és kiállításrendező, a kiskunfélegyházi civil kulturális élet egyik fontos mozgatórugója. Ezzel természetesen még az elején tisztázni akarja, hogy nincs elájulva portré ötletemtől, melynek elszenvedője lesz. Saját elmondása szerint most éppen nem akar üzenni semmit, mégis rengeteg mondanivalója van beszélgetésünk közben. Önmagát amatőrnek tartja, mégis profi módjára érinti meg munkáival a szemlélőt. A művészetről is így gondolkodik. Az alkotáshoz magány kell, befelé fordulás, a mondanivaló sikeres közvetítéséhez viszont közvetlenség és emberismeret.

Szabolcs komoly játéknak fogja fel az egészet, legyen szó akár bensőséges szakrális kiállításról, vagy bohém művészfesztiválról. Nem csak az anyagot szereti megmunkálni, hanem a teret, és ezáltal a közönséget is. Tematikus kiállításait otthonosan rendezi be, mintha egy mentális lakásról lenne szó. Nála általában mindenki jól érzi magát attól függetlenül, hogy a művelődési központ óriási pincéjében, a templomtoronyba vagy a tér közepére álmodja meg jól átgondolt installációit. Ilyenkor mindannyian kicsit a vendégei vagyunk belső világában. Neki az alkotás az utazás, nekünk a végeredmény. Ö felénk utazik, miközben farag vagy rendez, mi felé utazunk, miközben egyes műveit, vagy kiállításait szemléljük. Ez az interakció, a közeledés lehet a művész és közönsége közötti kommunikáció lényege. Az egymás felé megtett út néha fontosabb és érdekesebb, mint maga a cél.

„Egymás megismeréséhez kommunikálni kell, a kommunikációhoz pedig tolerálni és értékelni a partnert”. Ezt, a vágtázó világban már nemes gesztussá vált kooperációt, az egymásra szánt időt szomjazzák sokan ma is. Szabolcs bádogosként, nehéz munkával tanult meg sok mindent önmagáról és az emberek értékeléséről. Az építőiparban elvesztegetettnek tűnő idő valójában állandó mentális pulzálást jelentett számára a fent és a lent között. A napi fizikai munka megélése segítette hozzá, hogy megpróbáljon alkotóként is feltörni és a művészettel kommunikálni. „Az előkészületek, a ráhangolódás és a munka végének felismerése ugyanolyan fontos az alkotásban is, mint az építkezésen.”

Szabolcs ízig-vérig félegyházi. Látja, hogy a város méretéhez képest bővelkedik alkotókkal, a sikeres egyéni kibontakozáshoz viszont elengedhetetlen a segítő háttér. Így lett ő az erős művészközösség egyik meghatározó személyisége a „nem vagyok kedves, de őszinte” attitűdjével együtt. A személye köré csoportosult csapatmunka előnyeit az országos hírű „Miénk itt a tér” szabadtéri kiállítás és fesztivál főszervezőjeként tíz hosszú éven át kamatoztatta. Többek között ez a csapatmunka juttatta el a félegyházi alkotókat és a város hírét még Kapolcsra is, az ország legjelentősebb művészeti fesztiváljára. Lantos Szabolcs szeret részesévé válni annak, amit megálmodott. Biztosak lehetünk benne, hogy hamarosan ismét alkotni fog valamit a városban fent vagy lent, kint vagy bent.

Ónodi Árpád

Kövessen minket a Facebookon is!