Életfa Emlékplakettel tüntették ki Selb Lászlót
Képgaléria
Hogyan került Selb László a szőlészet és borászat közelébe?
- Kezdjük az elején. 15 évesen munkát vállaltam az akkori Mezőkerben kocsikísérőként. Ez a cég zöldség- és gyümölcsfelvásárlással, illetve forgalmazással foglalkozott. Vonzódtam a mezőgazdasághoz, a gyümölcstermeléshez, az állattartáshoz. Az érettségihez közeledve mégsem tudtam eldönteni, hogy hová menjek dolgozni, továbbtanulni. Aztán jött egy véletlen segítség. A félegyházi Fáklya kosárlabdázójaként a kecskeméti felsőfokú iskola csapata ellen játszottunk. Az ellenfél vezetői szívesen láttak volna saját csapatukban és megkérdezték, lenne-e kedvem ott tanulni. Nagyon szívesen, válaszoltam én. Szerencsére jól sikerült a felvételi. Tanulmányaim befejezése után, fiatalon kerültem a „mély vízbe”. 2006-ban az akkori Vörös Csillag termelőszövetkezet főkertésze lehettem. A katonaság után az újonnan megépült pincéhez kerültem borásznak, alig két év eltelte után pedig a szőlő- és gyümölcs ágazat vezetésével bíztak meg. Innentől ezen a területen dolgoztam, dolgozom. Nyugdíjba vonulásomat követően is művelem a 10 hektáros szőlőültetvényemet.
Ez a kitüntetés több évtizedes munka elismerése. Mit gondol, miért döntöttek úgy, hogy az Életfa Emlékplakettet önnek ítélik?
- Büszke vagyok arra, hogy a kitüntető címre a Kunsági Borvidék Hegyközsége és a Matthiász János Borrend terjesztett fel. Gondolatom szerint azt értékelték, hogy Félegyházán a korábbi, nagyüzemi szőlőtermelés sehol nem maradt meg, csak ott, ahol én dolgoztam. A másik ok az lehetett, hogy a cserszegi fűszerest, ami a kunsági borvidéken – de országosan is – virágzó fajtává vált, azt én mertem el bevezetni 36 hektáros, szakcsoportos telepítéssel. De szerepet vállaltam a szakma érdekképviseletében is. Megalakulása óta tagja voltam a Kunsági Borvidék Hegyközségi Tanács igazgatói választmányának. Ebben a minőségben nagyon sok vitánk volt a borászokkal a szőlőárakban, a termesztett fajtákban. Velük szemben én mindig a szőlőtermelők mellet álltam ki. Arra törekedtem, hogy az egymásra utaltság miatt kompromisszum alakuljon ki a vitás kérdésekben.
Része lehet az elismerésnek az is, hogy 2000-ben a szekszárdi nemzetközi kékfrankos borversenyen aranyérmet kaptam, amire nagyon büszke vagyok, éppúgy mint a térségi borversenyeken elért díjaimra.
Mindenesetre azt el kell mondanom, hogy eredményeim elérésében kiváló borász kollégáim is nagyon sokan segítettek. Ami pedig még ennél is fontosabb, a családom támogatása. Tűrték, hogy sokszor reggeltől estig a szőlőben legyek, sőt a munkába is bekapcsolódtak.
Nyugdíjas, kitüntették, kéz az ölbe? Nem úgy ismerjük, hogy ne szőne további terveket.
- Nyilvánvalóan vannak további terveim, hiszen gondosan művelem a 10 hektáros ültetvényemet. De a részletekről csak egy-két év múlva vagyok hajlandó szólni.
H. S.
