Kunszállás elismeri és szereti polgárőreit
Egy kistelepülés életében nagyon fontos szerepe van a civil szervezeteknek. A polgárőrök pedig megkülönböztetett figyelmet kapnak, hiszen a közbiztonság erősítése mellett sok-sok közösségi feladatot is magukra vállalnak. Büszkén mondhatjuk, hogy az év 365 napján nonstop ügyeletet tartva ügyelnek településünkre. Ennek köszönhetően érzékelhetően csökkent a bűnözés, és megyei szinten több évben is kiérdemeltük a „legbiztonságosabb település” címet. A polgárőrök közösségi szelleme, megújulni tudása példaértékű – mondta ünnepi köszöntőjében Kovács Imre polgármester.
Csík József, a Kunszállási Polgárőr Egyesület elnöke így fogalmazott: - Egy jóléti települést szándékozunk megvalósítani. Ennek egyik fogaskereke a polgárőrség. Igyekszünk megfelelni a falu elvárásainak, egy biztonságos környezet megteremtésével. 44 aktív tagunk két csoportban minden nap 24 órás szolgálatot ad, bármikor riaszthatóak, és 10-15 percen belül a helyszínen vannak.
A község lakói elfogadták, és különböző felajánlásokkal is segítik a polgárőrség munkáját. Ismerik a hívószámot és azonnal jeleznek, ha úgy érzik, valami veszélyeztetheti a biztonságot. Szólnak, ha gyanús, idegen autót látnak, vagy ismeretlenek járják Kunszállás utcáit, illetve a külterületi részt. De jelzéssel vannak a kóbor kutyákról is.
A polgárőrök segítenek a mentők munkájában, szükség esetén a rendőrséggel közösen biztosítják a balesetek helyszíneit, és az önkormányzati rendezvények lebonyolításában is szerepet vállalnak – tette hozzá az elnök.
Egy önvédelmi csoport létrehozásával kezdődött a kunszállási polgárőrség története. A csoportot a község, a lakosság biztonsága érdekében hoztuk létre- emlékezett vissza Répás Sándor alapító tag, aki 12 évig vezetője is volt az önkénteseknek. Szándékainkat az önkormányzat is támogatta, ennek ellenére sokakban voltak ellenérzések, voltak, akik az önkéntes rendőrség utódainak tekintettek minket. De a csoportnak csak falubeliek voltak a tagjai, így minden nap találkoztunk az itt élőkkel, megbeszéltük, hogy mit szeretnénk, így oldódott a hangulat, és a kezdeti zökkenők után hamar kiderült, hogy mindenkinek hasznos az a munka, amit mi felvállaltunk. A technika fejlődésének köszönhetően pedig már egyre hatékonyabbak tudunk lenni. Tehát „sikerült talpon maradnunk”. Ma már érezhető, hogy szeretnek bennünket, és erre büszke vagyok, éppúgy, mint arra, hogy nagyon kemény helyzetekben is szükség volt a munkánkra. Részt vettünk a bugaci ősborókásban kialakult tűzvész megfékezésében, és helyt álltunk a legutóbbi dunai árvízi védekezésben is.
H. S.
