Kultúra 2016. február 13. 07:30

A könyvtártól a citerazenekarig

Képgaléria
A könyvtártól a citerazenekarig
A Hattyúházban szervezett programok egyikén találkoztam Szabó Miklós úrral, akiről rögtön kiderült számomra, hogy zeneszerető ember. Amint szóba elegyedtünk, kirajzolódott, hogy kedvenc hangszere a citera, és ha már a citeráról beszéltünk, felmerült az a kérdés, hogy hol tudja gyakorolni a citeramuzsikát. Így jutottam el a Seres Dániel által vezetett Félegyházi Citerazenekar és Énekkar próbájára, ahol Szabó Miklós oszlopos tagként vesz részt a zenekar munkájában.

A citerások és énekesek csütörtökönként a Szakmaközi Művelődési Házban találkoznak, itt elevenítik fel a lassan feledésbe merülő és ismertebb népdalokat is. Valóságos citerazenei és népzenei műhelybe csöppentem. A tagok pedig örömmel és nagyon kedvesen fogadtak. Épp névnapot ünnepeltek. Természetesen „ünnepi nótával” köszöntötték a névnaposokat. Ekkor eszembe jutott, hogy vajon milyen lehetett régen egy ünnep. Arra jutottam, hogy dédapáink is így ünnepelhettek. Nagy eseményekkor előkapták a hangszereket és húzták a nótát.

Manapság a citera és a citerazenekarok népszerűségét látva meglepő lehet, hogy ez az egyik legfiatalabb hangszerünk. Mivel ilyet szinte bárki készíthetett magának, azt mondják, hogy általában a szegényebb rétegek hangszere volt. Csak fa és húr kellett hozzá.

A néprajzkutatók szerint a citera ázsiai eredetű hangszer, amely hazánkba Ausztria felől érkezett a 19. század végén. Görög eredetű neve a „kithara”, latin közvetítéssel honosodott meg a magyar nyelvben. Citorának, illetve az Alföldön régen még tamburának is nevezték.

Seres Dániel, a citerazenekar vezetője, mindenki Dani bácsija érdekességként elárulta, hogy ők is alföldi citerán játszanak. Azon nyomban elővette a hangszerét és már mutatta is, hogy mi a különbség a különböző citerák között. A régi citerák egyediek voltak, mindegyik másképp szólt – mesélte Dani bácsi, és elárulta, hogy a könnyebb és szebb közös hangzás érdekében most már kicsit másképpen készítik a citerákat. És ha már a kezében volt a zeneszerszám, akkor felcsendült a nóta is.

A 19 tagú csapat Félegyháza környéki és Galga-menti népdalokat gyakorolt. Ezekkel a dalokkal szeretnének indulni az Idősek ki mit tudja rendezvényen, melyet Kecskeméten tartanak. A csapat 2 ezüst és 3 arany minősítéssel rendelkezik. Rendszeresen fellépnek a városi rendezvényeken, és Dani bácsi elmondása szerint kizárólag népdalokat játszanak, ezzel szeretnének hozzájárulni hagyományaink megőrizéséhez.

Egyébként a tagok két városi nyugdíjas egyesület tagjai, akik egyszerűen szeretnek énekelni, kedvelik a népzenét és a népi hangszereket. Kedvességükről és vendégszeretetükről pedig én is meggyőződhettem. Dani bácsi és a többiek szeretettel várnak bárkit az együttesbe. A feltétel csak ennyi: szeretni kell a népzenét.

V. K.





 

Kövessen minket a Facebookon is!