Mi lesz a kórházakkal? - megszólalt az államtitkár
- Milyen egészségügyről álmodik valójában, hova szeretne eljutni az átalakítással 5-10 év múlva?
- Én olyan egészségügyet szeretnék, ami nem "ügy", hanem "törődés". Angliában például healthcare-ről beszélnek, ez a care, vagyis a törődés nálunk szinte eltűnt. Jó lenne, ha újra a beteg igénye kerülne előtérbe és nem az intézményben működők aktuális érdeke. Ha ez így van, akkor minden más is e köré fog épülni. Ebből persze nem minden forintosítható.
- Nyilván nem, de sok a forintosítható rész. De térjünk vissza oda, hogy mi a célja, milyen várakozási időkkel, hogyan jussanak ellátáshoz a betegek, milyen felszereltségre számítsanak a kisebb települések kórházaiban vagy a nagy megyei centrumokban?
- Váltsunk nézőpontot, mert így oda lyukadnánk ki, hogy építsünk újabb egészségügyi intézményeket, márpedig én törődő egészségügyi ellátást szeretnék. Az egészségügy világszerte óriási változáson megy keresztül. Nem vagyok jövőkutató, nem tudhatom, milyen irányt vesz ez a fejlődés, de az alapelv, hogy a sürgős beteg a sürgősségi osztályozás szerinti időt várjon, az időre tervezett ellátásban viszont ne legyen egy perc várakozási idő sem. Úgy kell elhelyezni az ellátási pontokat, hogy ez az elv optimálisan teljesülhessen.
- Logikus lenne, de most mégsem így van. Hogyan lesz optimális a kapacitások elosztása?
- Jelen állapot szerint a beteg érdeke helyett inkább más dominál, az adott helyzetekben a személyes felelősséggel pedig nem tudnak foglalkozni. A teljesítményfinanszírozás torzít, ez alapján értelmetlen tervezni. Meg kell nézni, mi a különbség mondjuk egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kistelepülés és egy győri városi praxis betegei és igényeik között, mert szerintem mindenhol másra van szükség. A svájci modellkísérletben bevált kérdőívvel felmérhető az egy-egy praxisba tartozó emberek egészségi állapota, ezen az alapon kell elosztani a forrásainkat. A lakossági állapotfelmérés az első lépés az optimalizáláshoz.
- Egy minapi konferencián arról beszélt, hogy az alapellátásba juttatott 10 milliárdos pluszért kérni fognak valamit cserébe. Erre gondolt?
- Igen. Szeretnénk, hogy a háziorvosok a következő 2,5-3 évben szűrjenek át mindenkit, az első felmérés után pedig legalább 3 évente egyszer ismételjék ezt meg.
- Kérnek mást is?
- Jó lenne növelni a jelenlegi heti 15 órás rendelési időt, de még erről is lesz egyeztetés az alapellátók képviselőivel. Amúgy a háziorvosok 90 százaléka most is többet rendel ennél. Nem állunk rosszul orvossal
- Tegyük fel, hogy optimális elosztásban megvannak az ellátási pontok. Ki fog gyógyítani a HR-krízis közepette?
- Az OECD adatok alapján nem állunk rosszul orvossal, csak éppen nem mindenki azt csinálja, mint ami a dolga lenne. A magyarországi recepteken megjelenő pecsétek darabszáma 8 év alatt 30 ezerről 29 ezerre csökkent.
- Azt akarja mondani ezzel, hogy nincs orvoselvándorlás?
- Nyolc év alatt csupán ezerrel csökkent az aktív pecsétek darabszáma. Akik elmentek, itt vannak, és használják a pecsétjüket. Ez az állításom. Úgy mentek el, hogy itt is vannak, meg ott is. Nem mindenki távozott életvitelszerűen, viszont a lakosság száma ez alatt az idő alatt több százezer fővel csökkent.
- Ezzel nyugtatja a HR-hiánytól feszülő kórházigazgatókat?
- Nem vagyunk kevesen, és tudom, hogy most az orvosi bérek kérdése van előtérben, de én most sokkal jobban aggódom a szakdolgozók miatt. Nálam ők az elsők a bérrendezés prioritási listáján. Nélkülük ugyanis nem fognak tudni dolgozni a kollégáim. Az orvoshiánnyal kapcsolatban pedig csak azt tudom ismételni, hogy az ellátórendszer nem passzív szereplője, hanem aktív irányítója az ellátásnak, a feszültség pedig nem a betegek, hanem az ellátórendszer lobbiérdekei mentén alakul.
- Erre az évre ígérte a szakmai minimumfeltételek felülvizsgálatát. Mit vesznek észre ebből a betegek?
- Például kevesebb szövődményt. Egy műtét elvégezhetőségét a betegbiztonság mentén kell előírni, a stáb ráteremettsége, gyakorlata oldaláról. Lehet, hogy kevesebb helyen lesz elérhető egy beavatkozás, de kis kényelmetlenségért cserébe nagyobb a biztonság. Lesznek ebből ütközések, de a kórházaknak nem kell olyan tevékenységet ellátni, amire nincsenek felkészülve. Ma a paraszolvencia bátrabbá teszi az érintetteket a kelleténél.
- Mit akar kezdeni a paraszolvenciával?
- Ez egy olyan jelenség, ami eltorzít minden viszonyt. A menedzsmentnek sem használ ez az alternatív ösztönző rendszer. Ráadásul semmi köze a hálához, azokhoz a helyzetekhez kötődik, amikor valakinek van lehetősége dönteni a beteg sorsáról, gyógyszereléséről, műtétéről. Akinek ehhez nincs köze, az nem is kap paraszolvenciát, például a sürgősségi, vagy aneszteziológus szakorvos. De állítom, hogy ez a jelenség nem a bérektől fog eltűnni.
- Bele kell törődni, hogy marad?
- Nem. Transzparenssé kell tenni az ellátást. El kell érni, hogy a beteg ne akarjon adni. Ne akarja megvásárolni a biztonságát, a jobb kórtermet, a törődést, mert megkapja anélkül is. Ettől fog kikopni a paraszolvencia.
- Eljutunk oda, hogy mindenki tudja mi jár neki, és azt meg is kapja? Lesz egy alapcsomag?
- Egyelőre más témák vannak előtérben. Magánembereként azt gondolom, hogy egészen másként kell tervezni 2018-tól, mint addig. Most fejszével dolgozom, nem szikével, de előkészítetten és átgondoltan. Hiszen az időprés miatt csak erre van lehetőségem. Ezért csak abba fogok belevágni, ami számomra is nyilvánvalóan képes előremozdítani a rendszert. Ugyanakkor azt is gondolom, meg kell vizsgálni, hogy a magyar társadalom elég érett-e az alapcsomag elfogadásához. Ez egy kulturális sokk is, mert itt minden mindig ingyen járt. Nem vagyok biztos benne, hogy meg tudja emészteni a magyar ember.
- Nyilván meg tudja emészteni, hiszen azért ad hálapénzt.
- A hálapénznél nem inkább az a motiváció, hogy az adománnyal megvásároljam annak reményét, hogy bár 30 évig híztam, 40 évig cigiztem, 50 évig stresszeltem, de most legyen minden rendben? Nem az motivál, hogy a sorban előrébb legyek? Higgye el, a paraszolvencia csak akkor fog elkopni, ha van elérhető, minőségi ellátás, nem pedig bilinccsel, vagy béremeléssel.
Mit csinál a kancellár?
- A kancellári rendszer hivatott a betegek érdekeit érvényesíteni az intézményekével szemben. Honnan fogja tudni a kancellár, hogy mi a betegek valós érdeke? Hogyan szervezi meg az operatív ellátást?
- Szócska Miklósnak és Zombor Gábornak hála, ma már uniós forrásokból az Állami Egészségügyi Ellátó Központnál (ÁEEK) megvannak az elemző eszközök. Vannak adatok arról, hogy a különböző térségekben az intézmények honnan merítik a betegeiket és mit kezdenek velük. Nagyon jól kijönnek azok a különbségek, amiket nem lehet magyarázni semmilyen szociális vagy egészségügyi indokkal. Ha mást nem csinál a kancellár, csak ezeket igyekszik egy szintre hozni, már előrébb vagyunk. Nyilvánvalóan nem létezik átlagos beteg, de a nagy számok mentén valahol az egyenlőség felé kell elmozdulni egy térségen belül. Semmi nem indokol kétszeres különbségeket egymástól 10 kilométerre, ha nincs rá ésszerű magyarázat. A kancellár ott van a közelben, és ha ilyet tapasztal, kinyomozhatja, megértheti, mi történik a rendszerben.
- Hogy kell elképzelni a működését?
- Meg kell találnia az eszközöket, mert el kell érnie, hogy csak valós lakossági igényeket kielégítő ellátásokat nyújtsanak az intézmények. A finanszírozás változtatása, a TVK-csapok (teljesítményvolumen-korlát) módosítása mindenesetre köztudottan tudatmódosító hatású.
- A kancellár diszponál majd a teljesítményvolumen-korlát fölött?
- Mondjuk inkább úgy, hogy az adatok ismeretében lesz beleszólása az allokációba. Mondhatja például, hogy az egyik kórház sebészei bizonyos napokon menjenek át a szomszédos intézménybe epekövet műteni, ha ott van rájuk szükség. Egyszerűbb őket utaztatni, mint a betegeket. Az orvosoktól is nagyobb rugalmasságot várunk el, egyébként ez jobb helyeken működik is.
A 2017-es költségvetésből majd kiderül
- Háttérintézmények átalakítása kapcsán már elmondta, önállónak tartaná meg a hatósági, a fenntartói és a finanszírozói lábat. Hogyan érvelt ezek megtartása mellett?
- Nyilván más a hatósági, a finanszírozói, az intézményfenntartói és a jogszabályalkotói szempont. Ezeket érdemes ütköztetni, ami sokkal nehezebb, ha egy kézben vannak. Az én ízlésem szerint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), az ÁEEK, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) - Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) és az államtitkárság alkotja az egészségügy négy önálló lábát. Azon viszont el kellene gondolkodni, hogy jó-e az, hogy az OEP működési költsége mindössze 0,4 százaléka az egészségbiztosítási alapnak. Ma nem jut elég forrás az ellenőrzésre. A szigorúbb kontroll nincs ingyen. Az unióban 1,5-2 százalék közötti az az arány, ami nálunk 0,4 százalék. De továbbra is azt mondom, a 2017-es költségvetésből majd kiderül, mit gondol a kormányzat az egészségügyről.
- Az erről előzetesen megjelent hírek nem túl biztatóak.
- Várjuk meg a tényleges számokat.
- Addig is itt a budapesti sebészeti ügyelet kérdése. Nem fél attól, hogy bedőlnek a kórházak?
- Az a kérdés, hogy a budapesti kórházak képesek-e ugyanúgy 24 órában felelősséget vállalni a betegeikért, mint a vidékiek. Lesz még egy egyeztetés a kórházigazgatókkal, ahol jelezhetik az aggályaikat. Ott eldőlhet, hogy még tartják-e a tavalyi ígéreteiket.
- Nem fogja ez csalásra kényszeríteni a kórházakat?
- Ha nem hajlandóak ügyelni, akkor akár az egynapos sebészet is lehet megoldás. Lehet ehhez alakítani a hátteret, a feltételeket. Mindenki változhat és változtathat. De azt ne játsszuk, hogy bejövök, megműtöm a beteget, hazaviszem a paraszolvenciát, aztán majd csak lesz valahogy. Az ügyelet sürgősség, ahol nincs paraszolvencia, ellentétben a nappali, tervezett beavatkozásokkal. Olyan nincs tovább, hogy a mazsola kell, a kalács meg nem.
Jön az átláthatóság
- Súlyos megállapítások tett az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a vizsgált kórházakban, lép-e valamit az államtitkárság?
- Két dolgot is. Szeretnénk a közebszerzéseket tisztává tenni. Az ÁEEK-ben most folyik egy közbeszerzési portál fejlesztése, minden egyes folyamat a neten keresztül fog megvalósulni. Másrészt a kancellária modell is segít, a kancellár jobban kézben tudja tartani az intézményeket, mint a túl messze lévő ÁEEK. Nem jó, ha minden döntést elveszünk az intézményvezetőtől, de értékhatárhoz kötjük. Az online portál használatát terveink szerint november 1-jétől tesszük kötelezővé.
- Sokan, köztük az ÁSZ is megemlíti a minőségi mutatók hiányát. Tervezik-e, hogy lesznek ilyenek?
- Bele fogok állni ebbe a dologba is, de érdemes tudni, hogy az indikátorok nem mindig váltják be a reményeket. Gyakran arra ösztönzik az intézményeket, hogy utasítsák el a betegeket, ha rontja az indikátorukat, ezért darázsfészekbe nyúlhatunk. Volt rá példa, hogy azért utaztattak intézmények egész éjjel vérző gyomrú beteget, mert le akarták söpörni magukról a felelősséget. A minőségi mutatók képzése szakmai kollégiumi munka lesz, amelynek tagozatai most álltak fel. Nagyon fontos, hogy a lakosságot ne ijesszük el a mutatókkal, és azok tényleg a minőségjavulást szolgálják. A tapasztalat az, hogy nagyon könnyű félremagyarázni az indikátorokat
- A gyógyászati segédeszközök támogatása kapcsán volt néhány olyan megjegyzése egy közelmúltban tartott konferencián, ami felveti az eszközfelírás kontrollját. Valóban várható ilyen?
- Beszélgettem az orvostechnikai szövetség képviselőjével, aki azt szűrte le, itt is az ösztönzők mentén cselekszik mindenki. Egyeztetni fogunk arról, hogy mi az a változás, amit ők is elfogadnak, mert nem hiszek az ellenségekkel körülvett változásban. Csak azt szeretném, hogy terítsük ki a lapjainkat és játsszuk le a partit. Lesz, amiben alulmaradok, és lesz, amiben nyerni fogok. De a lényeg az, hogy a betegnek minden alkalommal nyernie kell.
Fotó: Csudai Sándor - Magyar Hírlap
