“A hospice nem a halálról szól”
Az Ölelő Kéz Ápolási és Hospice Alapítvány egyik ápolója, Kata. Egy hete jár egy asszonyhoz, aki nagyon elesett állapotban volt, amikor először találkoztak. Ágnest egy éve műtötték, majd azt követően kemoterápiát kapott. Akkor átmenetileg jobban lett, azonban nemrég súlyos szövődmények miatt ismét kórházba került. Többhetes kezelés után engedték haza, de gyenge volt, sőt később már nem is evett, és alig ivott. Tenni kellett valamit, de kórházba nem akart menni. A férjnek egy ismerős ajánlotta a hospice-t.
Az alapítvány főorvosa még aznap meglátogatta őket, és megvizsgálta az asszonyt. Infúziót rendelt el, amit Kata egy héten át mindennap beadott a betegnek. Ágnes mostanra annyit erősödött, hogy ismét fel tud kelni, és az étvágya is javult. A nővér szerint ha tud eleget inni, és eszik is, akkor egyenlőre fel lehet függeszteni az infúziós kezelést.
Eközben Ágnes egy fotelban ült felhúzott lábakkal, és helyeslőn bólogatott, majd arról beszélt, hogy legutóbbi kórházi kezelése mennyire megviselte.
– Nem szeretnék kórházba menni, de így nyugodt vagyok, mert tudom, hogy szakmailag hozzáértő emberek állnak mellettünk – mondta erőtlenül. – Sokan nem ismerik a hospice-t, azt hiszik, hogy a halálról szól. Pedig a hospice nem a halálról szól – tette hozzá jelentőségteljesen. – Számunkra nagy biztonságérzetet nyújt, hogy Kata rendszeresen jön, és az ellátás bármikor elérhető.
Ágnes férje mindent megtesz, hogy a feleségének könnyebb legyen. Főz rá, és a gondját viseli, de mindez a hospice gondozás nélkül nem lenne elegendő.
– Az ember bármennyire is szeretné, van olyan, amit már nem tud felvállalni. Azért kerestem fel az alapítványt, mert a feleségem nem akart kórházba menni – magyarázta a férj, miközben a konyhában az ebédet készítette. – Munkatársaik sokat segítenek, megnyugtatják a feleségemet, és engem is támogatnak. Nagy türelem kell hozzá, a betegség és a gyógyszerek miatt a beteg ember személyisége is megváltozik. De akkor is a legjobb a megszokott családi környezet, ahol a nehéz napjai úgy telhetnek, hogy szeretet veszi körül – tette hozzá elcsukló hangon.
Az alapítvány munkatársai elhivatott szakemberek, akik a nap huszonnégy órájában elérhetőek. Kiskunfélegyházán öt szakápoló, és egy orvos dolgozik, ezen felül pszichiáter, dietetikus, és lelkész is elérhető szükség esetén. Az Ölelő Kéz Ápolási és Hospice Alapítványhoz minden olyan daganatos beteg fordulhat, akinek szüksége van szakápolásra, vagy lelki támogatásra. Azokat a betegeket látják el otthonukban, akik aktív terápiában már nem részesülnek. A gondozás térítésmentesen elérhető a háziorvoson keresztül, vagy közvetlenül az alapítványnál.
– A hospice nem a halálról szól. Nem azért veszik igénybe a betegek, mert meg fognak halni – folytatta Ágnes gondolatait Csősziné Juhász Ildikó, az alapítvány helyi koordinátora. – A családtagok sokáig felvállalják az otthoni ápolást, de bármennyire szeretnék, nem bírják, elfáradnak, és segítséget kérnek. Sokszor a hozzátartozóknak nagyobb szükségük van a segítségre, és támogatásra, ezért mi felkészítjük őket a várható problémákra, és a teendőkre is.
A hospice gondozás megkönnyíti, és emberségessé teszi ezt a nehéz időszakot, terhet vesz le a család válláról, és biztonságot ad azzal, hogy szakembereik bármikor elérhetőek, és a betegek nincsenek magukra hagyva.
K.G.
Fotó: illusztráció
