Kistérség 2016. március 6. 13:30 Forrás: baon.hu

A tanyagondnok az utolsó szalmaszál

Képgaléria
A tanyagondnok az utolsó szalmaszál
A tanyagondnokok sokszor az utolsó szalmaszálat jelentik a tanyavilágban élő, magányos, idős emberek számára. Vannak, akikre csak a gondnokok nyitnak ajtót. Mondhatnánk, olyan helyeken fordulnak meg naponta, ahol már a madár se jár.

Süveges Sándor petőfiszállási tanyagondnok emberséges, áldozatos munkájára a Petőfi Népe egyik olvasója hívta fel a figyelmet. Javaslatára mutatta be a lap Sándort, és általa a tanyagondnoki szolgálat működését. Elmondta, Petőfiszálláson három tanyagondnok dolgozik. Munkájukra nagy szükség van, hiszen az 1600 lelkes település hatalmas tanyavilággal rendelkezik és a lakosság mintegy 70 százaléka ma is külterületen él. Egyre több fiatal választja ugyan a tanyasi életformát, de az ellátottak többsége egyedül élő, idős ember.
Egy tanyagondnokhoz körülbelül 400 tanya tartozik.

– Reggel azzal kezdjük a napot, hogy harminc gyereket behordunk a tanyavilágból az iskolába és az óvodába. Ez általában eltart fél nyolcig, a kollégámnak tovább, mert neki három fuvarja is van. Utána átviszem a reggelit a konyháról az iskolába, majd bemegyünk az irodába, ahol a Kis Katalin intézményvezetővel megbeszéljük a napi feladatokat. Ha nincs időnk bemenni, akkor telefonon egyeztetünk. Aztán mindenki megy a maga dolgára. Ilyenkor szoktunk bevásárolni az időseknek, elsősorban az alapvető élelmiszereket. A nagy bevásárláshoz inkább behozzuk őket a faluba. Ilyenkor visszük ki a védőnőt is a tanyavilágban élő babákhoz és kismamákhoz – részletezte Sándor, miközben a meleg ebéddel teli ételeseket pakolta terepjárójába. Naponta 106 adagot szállítanak ki a faluba, az ellátottak többsége szociális alapon, minimális 190 forint térítési díjért kapja az ebédet, a kiszállítás pedig ingyenes. Az önkormányzat évente 2,5 millió forintot biztosít saját forrásából a szociális étkeztetésre.

A szolgálat munkáját két terepjáró és egy kisbusz segíti. A terepjárókat főként a tanyavilágban, a földes utakon használják, míg a kisbusszal a betegszállítást végzik. A betegeket általában hétfőn, előre leegyeztetett időpontban viszik a kórházba, így nem kell naphosszat várakozniuk. A faluhoz hatalmas külterületi úthálózat tartozik, az önkormányzatnak mintegy 180 kilométer földutat kell rendben tartania. Ám ebben a csapadékos, belvizes időszakban szélmalomharcot vívnak az elázott utakkal.

Délelőtt fél 11-kor indultunk el az ebédekkel és délután fél 3 körül értünk az utolsó tanyához, ahová több mint 15 kilométert autóztunk. Sokszor olyan sártengeren kellett átküzdeni magunkat, hogy utasként csak imádkozni tudtam, nehogy elakadjunk. Szerencsére Sándor rutinos sofőr, így minden helyszínre sikeresen kivittük az ebédet. Naponta több mint 50 kilométert autózik, csak az ételesekkel, így volt időnk beszélgetni arról is, hogyan jutna el baj estén a mentő az ilyen nehezen megközelíthető tanyákra. Utazásunk alatt azt is megtudtam az önkormányzat a közelmúltban GPS koordinátákkal látta el a földutakat, amit eljuttattak a katasztrófavédelemhez, a mentőszolgálathoz és a rendőrséghez is, így kisebb az esély arra, hogy a segítők eltévedjenek a tanyavilágban, már ha nem akadnak el.

– Rendszeresen elmondom az időseknek, hogy mindig legyen náluk a telefon, mert ha valami baj történik, akkor azonnal tudnak segítséget hívni. Sajnos sokszor hiába perlekedek velük (persze csak finoman), mert nem egyszer volt már rá példa, hogy segítségre lett volna szükség, de nem volt kéznél a készülék. Nemrég az egyik néni elesett bent a lakásban, de nem tudott felkelni és a telefon sem volt a közelében. Több órát feküdt a földön, amíg oda nem értem az ebéddel. Mivel láttam, hogy nincs kirakva a csereételes, rögtön tudtam hogy baj van, ezért felfeszítettem az ajtót. De sajnos olyan is volt már, hogy holtan találtam meg az egyik asszonyt – mesélte szomorú élményét Sándor, akitől azt is megtudtam, épp az ilyen esetek miatt kibővítve a házi segítségnyújtást hamarosan kiépítik a jelzőrendszeres szolgáltatást a településen.

– Egyre többen igénylik az ebédszállítást is, aminek azért örülök, mert így biztos, hogy az idősek minden nap esznek főtt ételt. Ugyanakkor így napi szinten találkozhatok velük és látom, hogy minden rendben van-e. A tanyavilágban járva sok minden másra is figyelünk. Figyeljük, hogy füstöl-e a kémény, van-e mozgás. Figyeljük a tanyákat, azokat is, amibe nem laknak. Ha látjuk, hogy nyitva van a kapu vagy az ajtó, akkor megnézzük történt-e betörés, ha valami szokatlant észlelünk, akkor hívjuk a körzeti megbízottat.

Sándor nagy szeretettel mesélt a munkájáról. Elmondta, néhány éve munkanélküli maradt, így bekerült a közmunkaprogramba. Ha a két tanyagondnok közül valamelyik szabadságra ment, akkor ő ugrott be helyettük. Így ismerte meg a munkát és az időseket is. Közben rájött, mennyire szeret emberekkel foglalkozni. A gondviselés pedig úgy intézte, hogy az egyik tanyagondnok beadta a felmondását és Sándort vették fel a helyére. Két éve főállásban tanyagondnok, aminek nem csak ő, de az idősek is nagyon örültek.

– Mára már elértem, hogy maximálisan megbíznak bennem. Érzik, hogy szeretek velük foglalkozni. Nincs egyforma nap, minden nap ad valami szépet. Törekszem arra, hogy rábeszéljem az időseket, jöjjenek el a falusi rendezvényekre, mozduljanak ki egy kicsit. Legutóbb a falusi disznótorra többüket is sikerült bevinnem, a végén nagyon örültek, hogy meggyőztem őket, mert igazán jól érezték magukat.

Sándor nem csak az ebédet hordta ki, amikor elkísértem. Gizi nénihez jó hírrel is érkezett. Elmondta, hamarosan lesz áram a tanyájában. A képviselő-testület ugyanis a napokban döntött arról, hogy abba a három tanyába, ahol még nincs áram a község költségvetéséből napelemes rendszert építenek ki. Gizi néni sírva fogadta a jó hírt, ugyan úgy mint Hajagos Tóth Antalné, akinél már elkészült a napelemes világítás.

Fotó: Vajda Piroska (http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kozelet/a-tanyagondnok-az-utolso-szalmaszal-654190)






 

Kövessen minket a Facebookon is!