Rossz hír a globális felmelegedés frontjáról
Képgaléria
Hét helyett harminc százalék a vizes területek aránya
Eddig úgy vélték, hogy az erdőhatáron túli területnek csupán legfeljebb hét százaléka vizenyős, bécsi kutatók azonban műholdas radaradatok segítségével megállapították, hogy a térségnek akár harminc százaléka is nedves lehet, és ez hatással van a klímamodellekre. A szakértők az eredményeiket az International Journal of Remote Sensing című szaklapban mutatták be.
AZ FWF osztrák tudományos alap által támogatott projektben Annett Bartsch, a bécsi meteorológiai és geodinamikai központi intézet munkatársa és csoportja az Envisat európai környezetvédelmi műhold radaradatait gyűjtötte össze. Az adatok térbeli felbontása 120 és ezer méter közötti, így sokkal jobb, mint az arktiszi vizenyős területek meghatározásához eddig rendelkezésre álló információk.
Hatással lehet a klímamodellek pontosítására
Az új módszer szempontjából fontos a vegetáció és a földfelszín szerkezetének hatása a műhold által küldött radarjelek visszaverődésére. "Ki tudtuk mutatni, hogy télen a jel visszaverődése ott különösen alacsony, ahol a vizenyős területekre jellemző növények élnek" - fejtette ki Bartsch.
A szakértő szerint a jelek felbontása alapján három nedvességi fokozatot lehet megkülönböztetni. Ez korábban nem volt lehetséges. Barbara Widhalm kutató elmondása szerint az északi sarkvidék teljes területének elemzése alapján a terület erdőhatáron túli régiójának akár 30 százaléka vizenyős lehet.
A nedves területek kiterjedésének megállapítása egyrészt a klímamodellek, másrészt a vadállatok sarkvidéki élettere meghatározása szempontjából fontos.
A permafroszt felengedése egyelőre megállíthatatlan folyamat
A vizenyős területek a korábban számítottnál lényegesen nagyobb aránya összefüggésben állhat a globális felmelegedéssel. Arra nézve már korábban is voltak adatok, hogy a talajfelszínhez közeli, állandóan fagyott rétegek, a permafroszt a nyári időszakban egyre nagyobb területeken felenged.
A fagyott talaj felengedésével egyre nagyobb mennyiségű, a szerves anyagok bomlásából származó metán (CH4) szabadul ki, és kerül az atmoszférába. A metán még a szén-dioxidnál (CO2) is jóval agresszívabb üvegházhatású gáz. A metán az arktiszi területek nyári időszakban történő erőteljesebb felmelegedése miatt egyre nagyobb mennyiségben jut a légkörbe, és ez a visszacsatolás következményeként, fokozza az atmoszféra felmelegedését.
A legfrissebb kutatások szerint a globális felmelegedés eddigi klímamodellek szerinti és a jelen évszázad végére megjósolt +2,5 Celsius fok körüli emelkedési üteme túlzottan optimista, a növekedés akár a 4-4,5 Celsius fokot is elérheti egyes módosított prognózisok alapján.
Fotó: AFP, University of Alaska, Frans-Jar Parmentier, 365.reblog.hu
