Haltetemektől bűzlik a Nagy-tó környéke
Képgaléria
A madarak százainak otthont adó tiszaalpári Nagy-tó területén elkezdődtek azok a munkálatok, amelyeknek következtében madárparadicsom alakulhat ki a vizes élőhelyen. A munkagépek megkezdték a tómeder kotrását, amelyhez közel 360 millió forint támogatást kapott a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága. A fejlesztés eredményeként nagy területű, nyílt vízfelszín és egy kéthektáros költősziget várja majd a tavasszal visszaérkező madárcsapatokat.
A Nagy-tóról most csatornán keresztül engedik le a vizet és átszivattyúzzák az Alpári Holt-Tiszába. Ennek következtében rengeteg hal pusztult már el, és várhatóan fog is elpusztulni. A szivattyú környékén több négyzetméteres területen haltetemek láthatók. Többségük apró hal, de akad közöttük nagy is. Vannak közöttük még élők, de a horgászok szerint, ha a szivattyún keresztül megy, akkor az ledarálja, és úgy kerül át a holtágba.
Az üggyel kapcsolatban megkérdeztük Vajda Zoltánt a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának pályázatkezelési és fejlesztési osztályvezetőjét.
– Jogi csapdáról van szó, amivel nem tudunk mit kezdeni – mondta a szakember. – A terület halászati hasznosítója a Kiskunsági Nemzeti Park, de csak akkor vagyunk kötelezhetők halmentésre, ha az ötven százalékot eléri az őshonos halak mennyisége. A jogszabály módosítás kapcsán nem lehet az egyik víztérből a másik víztérbe tájidegen halfajtát átvinni. Ezt a jogi csapdát a természetes vizek érdekében találták ki.
– Mi lesz a sorsuk a még élő halaknak?
– Éppen azt szervezzük, hogy a vadaspark, vagy az álltakert vigye el onnan a halakat és használják fel állatok táplálására, mert másra nem lehet felhasználni – mondta a szakember.
– A Nagy-tó lecsapolása előtt lehalászták a vizet?
– Természetesen. Négy-öt napig halászták le a vizet, a nemes halakat elvitték, és átették a holtágba. Amelyek ott maradtak a szemét hal kategóriába tartoznak. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de így hívják azokat a halakat, amelyek tájidegenek. Ezek többségében ezüstkárászok. Azt el kell mondani, hogy a halászati hasznosító nem kötelezhető arra, hogy ezeket is lehalássza. Az ötven százalékot nem érte el a hazai halfajok aránya, mert az ott maradt halak 99 százaléka ezüstkárász. Tudomásom szerint tíz mázsa nagyságrendben halásztak le nemes halat, főleg pontyot, amit a holtágba tettek át. A dögöket természetesen el fogjuk távolítani. A nemzeti parknak van saját halastava, szívesen átvittünk volna oda a tájidegen halakat, mert madártápláléknak tökéletes, a sirályok szeretik is, de nem lehet. Ameddig van élő hal, addig a madarak azt eszik, csak utána fanyalodnak az elpusztultakra.
– A Nagy-tónál milyen a madár populáció?
– Mintegy 2000 sirályt számláltunk, mellettük nagykócsag, kiskócsag feketególya és szürke gém teszi változatossá a madárvilágot.
– Meddig folytatják a szivattyúzást?
– Folyamatosan menni fog, mert alacsony vízen kell tartani a tavat, hogy a földmunkákat el tudjuk végezni. Ez éppen azt a célt szolgálja, hogy ne legyen halpusztulás. Az ezüstkárászt egyébként is ki kellene irtani a vizeinkből, annak fejében, hogy megmaradjanak az őshonos halak, és megmaradjon az életterük is. Az első árvízzel ezek a halak egyébként vissza fognak kerülni, mert a holtág is tele van ezüstkárásszal. Amikor elkezdtük lecsapolni a tavat, akkor mindössze 40 centiméter víz volt benne. Ezért, ha így folytatódott volna az ősz, akkor gyakorlatilag ennél nagyobb halpusztulás következett volna be. A nagyobb halak, mint a ponty és egyéb nemes halak is elpusztultak volna, mert nem lehetett volna lehalászni a területet, akkora iszap van a Nagy-tóban. Így viszont a menthető nemes halakat a halászatra jogosult áttette a holtágba. Az elpusztult ezüstkárászokat, amelyeket a madarak nem esznek meg, a fehérjefeldolgozóba lehet elvinni.
Fotó: baon.hu - Szentirmay Tamás
