Egy kemény asszony a férfiak világában
Képgaléria
– Hogyan keveredett erre a pályára?
– Szüleim fiút vártak, asztalos édesapám mellett előbb tanultam meg gyalulni, mint babázni. Főleg édesanyám szigorú elvárásokat támasztott, aminek igyekeztem megfelelni. Bár én programozó matematikus szerettem volna lenni, a Katona József Gimnáziumban szerzett érettségivel – mivel a szülők csak helyben, vagyis Kecskeméten engedtek továbbtanulni – a GAMF-ra jelentkeztem. A gépészmérnök karon belül a műanyagipari szakot választottam.
– Milyen állomásokon keresztül vezetett az út Félegyházára?
– Kerülőn át. Ugyanis az akkori Villamos-szigetelő és Műanyag Gyár 2-es számú gyáregységénél – a jelenlegi Kunplast helyén – töltöttem a gyakorlatomat, és oda volt tanulmányi szerződésem is. Azonban 1973-ban friss diplomásként mégis az akkori Pannonplast kecskeméti gyáregységébe kerültem, ahol már a gyár építésénél vezetőként dolgoztam, majd egy százfős üzem vezetője lettem. Ott tanultam meg mindent, ami a későbbi életpályámat megalapozta a cégvezetés, az emberekkel való kapcsolattartás, az adminisztráció, a termelésirányítás… terén. Néhány év múlva azonban az egész fröccsüzemet átvette a BRG. Így „eladottként” én is a nagy múltú, több mint 2000 főt foglalkoztató gyárhoz kerültem, ahol előbb vezető technológus, majd személyzeti és munkaügyi főosztályvezető lettem. Nagyon élveztem itt is a munkát, sok újításban, átszervezésben vállaltam szerepet. De a rendszerváltással együtt a csőd is megérkezett. Mintegy ezer embernek intéztem a felmondással kapcsolatos papírjait, miközben végzős voltam a Számviteli Főiskola levelező tagozatán, és magam is munkát kerestem. Több helyre is beadtam a pályázatomat, és 1991 decemberében gazdasági igazgatóként kezdtem a Kunplastnál. Ismét egy teljesen új területen próbálhattam ki magam, ami meghatározta az eltelt 25 évemet.
– Milyen viszonyok közé érkezett?
– Akkoriban zajlott a Kunplast Műanyagipari Vállalat részvénytársasággá szervezése. Mivel a BRG-nél jól megismertem a folyamatot, ebben komoly szerepet vállaltam. Ugyanakkor egy 50 millió forintos követelés kapcsán a javaslatomra pert indítottunk a volt anyavállalattal szemben, amivel párhuzamosan elkezdtük a dolgozói tulajdonlást szervezni. Ahhoz, hogy sikeres legyen, a több mint 600 dolgozó 80 százalékának kellett úgy döntenie, hogy megtakarított pénzét ebbe a konstrukcióba forgatja. Nagyjából egyszerre sikerült E-hitelt szerezni, megalakítani az MRP-t (munkavállalói résztulajdonosi program), és megnyertük az 50 milliós pert is, ami nagy lökést adott a cégnek. A vezérigazgatói címet átadtam a legnagyobb tulajdonosnak, és én ismét gazdasági igazgatóként tevékenykedtem. Kemény időszak volt. Nem hiába neveztek akkoriban Vaslady-nek.
– Meddig tartott az itt felvett lendület?
– A cég fő profilja autó- és elektromos ipar, és gyakorlatilag a 80-as évektől nyugat-európai piacra, főleg BMW és Mercedes autókba szállítunk alkatrészeket. Az egykori nyúltelep retro stílusa azonban egyre kevésbé felelt már meg a piaci elvárásoknak. Mind sürgetőbb volt a fejlesztés, de az eredményt elvitte az E-hiteltörlesztés. Az viszont érezhető volt, hogy megújulás nélkül nem tudjuk állni a versenyt, és kiszorulunk az autópiacról. Az akkori vezetés mégsem mert kockáztatni. Közben Karsai Béla – aki errefelé járt Orosházára – kinézte magának a céget, és hozzálátott az MRP és az állami tulajdonban lévő részvények felvásárlásához. 2000-ben született meg a döntés, miszerint tőkét emeltünk és a cég a Karsai Holding többségi tulajdonába került. Én újra vezérigazgató, és az igazgatóság alelnöke lettem, és belekezdtünk egy hatalmas beruházásba. Megújítottuk a csarnokokat az aljától a tetejéig, gépeket vásároltunk, és lassan visszanyertük a piac bizalmát. Ennek 16 éve. Most pedig ismét elérkezett az újítás, a fejlesztés pillanata. Jelenleg ez a folyamat zajlik. 2017-ben csarnokot építünk, fröccsöntő és szerszámgépeket, 6 tengelyes CNC megmunkáló központot, szikraforgácsoló gépet, lézerhegesztőt vásárolunk, és az ehhez szükséges informatikai, szoftver és hardver hátteret is kiépítjük. A mintegy 1,4 milliárd forint értékű beruházáshoz a Nemzetgazdasági Minisztérium csaknem 50 százalékos támogatást nyújt. Így ismét megújul az idén 55 éves cég, amely fennállása óta pénzügyileg stabil, minden évet pozitív eredménnyel zárt. Jelenleg 210 fővel dolgozunk, a beruházás kapcsán – amely 2017 első félévében lezárul – 20 fő létszámnövekedést vállaltunk.
– Hogyan alakította a személyiségét, a magánéletét ez a gazdag, de küzdelmes szakmai életút?
– Imádom a munkámat, ami bizony nem napi nyolc órás elfoglaltság. Férjemtől rengeteg támogatást kaptam, amiért nagyon hálás vagyok. Nélküle nem tudtam volna két gyerek mellett ellátni a feladatot. Végül mégsem bírta ki a házasságunk ezt a terhet. Megkaptam a saját leckéimet, és meghoztam a magam áldozatait. Mindez természetesen formálta, alakította a személyiségemet. Igyekeztem ezen a férfias pályán úgy megőrizni a nőiességemet, hogy közben egyenes, határozott és célratörő maradtam. Nem változtam abban sem, hogy mindennél jobban igénylem a szabadságot, nem szeretem, ha gúzsba kötnek, vagy ha a feje fölött döntenek. A cég az életem. Minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy jól működjön, hogy a munkatársak és a tulajdonos elégedettek legyenek. Itt az ideje lazítani ezen a köteléken. Ez a folyamat zajlik most, ami – bevallom – nem könnyű számomra. Segítséget, motivációt ad hozzá a családom, akikkel viszont szeretnék a jelenleginél több időt tölteni. Fiam informatikus mérnök és közgazdász, egy informatikai céget vezet; lányom pénzügyi igazgató. Öt saját és egy fogadott unokám van, az ő boldogságuk és elégedettségük nagyon fontos számomra. A velük való foglalkozás mellett pihentet a vezetés és a síelés, és lelkesen gyűjtöm a különleges ásványokat.
– Hogyan tölti a karácsonyt?
– Családi körben. Karácsony első napján nálam gyűlünk össze. Régen az édesanyám tartotta fenn ezt a hagyományt, ma már én ápolom. Nem vagyok egy konyhatündér, de ilyenkor örömmel készülök. Szétosztjuk a feladatokat, jókat eszünk, és örömmel töltjük meg a házat.
Tóth Timea
