Erzsike néni 95 évesen is szívesen hallgatja a nótákat

Szegény sorsba született, meghurcolták az élet viszontagságai, mégis kedélyesen fogadta 95. születésnapján Faragó Andrásné és családja a városvezetés jókívánságait. Erzsike néni sokat nélkülözött, már nagyon fiatalon munkát kellet vállalnia, de mindezekről ma már kedélyesen mesélt az őt köszöntő Balla László alpolgármesternek. Azt is elmondta, hogy szívesen sétál naponta a kertben. Televíziót nem néz, de a Dankó rádiót szívesen hallgatja, mert kedveli a nótákat.

Erzsike néni szegény sorsú család második gyermekeként született, melyet még négy másik testvér követett. Édesapja foltozó vargaként próbálta eltartani a népes családot, édesanyja háztartásbeliként nevelte, szolgálta családját. Sokat nélkülöztek, sokszor került az asztalra kukoricából készült étel (görhe, kása, gölödin leves).

Korán kezdett el dolgozni, akkor még nem volt tilos a gyermekmunka. Hétévesen a nyári szünetben elszegődött libapásztornak. Tizenhét évesen egy módos gazdához került házi mindenesnek. Nem pénzért, hanem napi ellátásért (reggeli, ebéd, vacsora). Itt minden munkából ki kellett venni a részét (takarítás, mosogatás, sajtkészítés). Később a városba jött és szolgálólányként dolgozott (a Kanizsai-Nagy Antal, majd a Janovai, majd később a Reigner családnál).

Húsz évesen ment férjhez, két gyermeke született. 1942 őszén a férjét behívták katonának, amit négy év fogság követett a Szovjetunióban. 1945-ben a család kapott 8 hold „juttatott földet”, amelyen megtermelték a napi betevő falatot. Ezzel a földtulajdonnal később beléptek a helyi Dózsa TSZ-be. Tehenet tartottak, és ebből próbálták meg kiegészíteni a család eltartásához szükséges jövedelmet. 1977-ben megözvegyült és 2009-ig egyedül élt, de ma már lányáékkal együtt éli mindennapjait.

Szülinapján szeretettel köszöntötték gyermekei, négy unokája és öt dédunokája.

s. r.

Kövessen minket a Facebookon is!