Titkok a levéltárból - Régi idők reklámjai 6.: Gyógy- és ásványvizek
A „Szolyvai savanyúvíznek” (szénsavat tartalmazó ásványvíznek) csak egyféle gyógyhatást tulajdonítottak a reklámban, mégpedig azt, hogy „járványos betegségek alkalmával hatásos”. Szintén egy bizonyos egészségügyi problémára kínált megoldást a „Ferenc József keserűvíz”, amelyet hashajtóként ajánlottak. Ezzel szemben a bikszádi és sztojkai vizek számtalan gyógyhatással rendelkeztek: légcső- és hangszálhurut, vérköpés, vérhányás, kezdődő gümőkór, idült és heveny gyomorhurut, máj- és epebántalmak, renyhe bélműködés, vesehomok, görvélykóros daganatok, női bántalmak, cukorbetegség esetére felettébb ajánlották.
A „Krondorfi savanyúvizet” főleg légúti megbetegedések és tüdőcsúcshurut kezelésére kínálták, nyálkaoldó, köhögés- illetve rekedtség-csillapító hatása miatt. A mohai Ágnes-forrásvíz főleg emésztőszervek hurutos bántalmait, „túlságos gyomorsavany” képződést orvosolta, illetve kolera elleni védőszerként funkcionált. A szintén mohai, de Stefánia nevű ásványvízzel a gyerekek görvély- és angolkórját kívánták gyógyítani.
A nem belsőleg, hanem külsőleg alkalmazott vizek, vagyis a gyógyvizes fürdők hirdetéseinek általános jellemzői, hogy az újságokban többnyire csak a tavasztól őszig terjedő fürdő-szezonban jelentek meg és földrajzilag messze eső gyógyfürdőhelyeket reklámoztak. A Temes vármegyei Buziásfürdő fürdő- és ivókúrát is hirdetett. A sokféle betegség közül, aminek gyógyítására kínálták, kettőt érdemes kiemelni: egyik a női bajok (magtalanság és vérzési bajok), a másik a bujakór, ami a szifilisz régies neve. A Szepes vármegyei lőcsei és a Zólyom vármegyei szliácsi vízgyógyintézetek már kínáltak masszázst, villanyozást, tej- és savógyógymódot is, mégpedig a betegségek kiterjedt körére: a hisztériától kezdve a sápkóron és váltólázon át a „hasbeli pozsgáig” szinte mindenre.
Ónodi Márta
