Az igénytelenség diadala?
A Facebookon nagyrészt a szüleink korosztálya van, velük „ciki” osztozkodni egy közös felületen, így mi áttértünk az Instagramra és Snapcahtre, a Twitter pedig angol nyelvű és szintén inkább a felnőttek vannak fent rajta.
A YouTube az egyetlen platform, ahol egyszerre van jelen mindenki, a megdöbbentően kicsiktől kezdve az egészen idősekig, hiszen a YouTube-on nem önálló profilokon osztunk meg magunkról információkat, képeket, hanem a Föld lakosságának egy kisebb százaléka által feltöltött zenés, videós tartalmakat böngésszük.
A mi korosztályunkat lehet a legkönnyebben megvenni, a tutorialvideóktól kezdve a bloggereken, a gamer-videókon és az influencereken keresztül a prankvideókon át az amatőr képösszevágós-zenés videókig, tényleg mindenre vevők vagyunk.
Ha valaki rajong Shawn Mendesért, akkor követ Instán 15 Shawn Mendes fanoldalt, YouTube-on fel van iratkozva legalább négy-öt Shawn Mendes rajongói csatornára, és naponta megnéz több olyan videót, amiben anonymus97 valami alap-alkalmazással összeszerkesztett 45 félmeztelen Shawn képet az aktuális kedvenc Shawn-dalával.
Igen, a legigénytelenebb tartalmakat is bezabáljuk, ha a témája egy általunk kedvelt közszereplő vagy tárgykör.
Mivel az internet által naponta korlátlan mennyiségű információhoz hozzájuthatunk a világ bármely pontján történő dolgokról, így megszokjuk és igényeljük őket miden percben. Állandóan a történések középpontját keressük, de mivel ezek nem minden esetben igényesek – hát megelégszünk az igénytelennel is.
Ez a fajta igénytelenséggel is megelégedés inkább a videók minőségéről és kivitelezéséről, mintsem tartalmáról szól, mert a tartalom ezesetben lehet a Meghan és Herry herceg esküvőjéről készült kedves dokumentációs videó, és a Shawn Mendesről készült legújabb lesifotót boncolgató 20 perces kisfilm is.
Ami viszont a tartalmak minőségét illeti, az sokkal égetőbb.
Mostanság úgy működünk, mint a kisbabák: minél hülyébb vagy, minél viccesebb arcot vágsz és minél humorosabb hangokat adsz ki, annál jobban kajálunk.
Vidáman végignézünk egy olyan videót, amiben egy tabletet paníroz VV János, amiben egy szerencsétlen kisgyereket a szomszéd Pista megdobálja az építkezésből maradt fejméretű betondarabokkal, amiben az xy híresség tüzijátékok és petárdák kíséretében bejelenti, hogy a születendő kislányuknak egy feje lesz, vagy ahol egy patakban állva három székely ember egyetlen szerencsétlen szinti kíséretében Arankát isteníti.
És ami a legmegdöbbentőbb, hogy nevetünk rajta, lájkoljuk, kommentelünk alá, fanoldalakat hozunk létre a mintájukra, és kiírjuk a bemutatkozásunkba, hogy Értelmetlen Zoltán a példaképünk. Mert nincs jobb dolgunk. Mert senki nem mondja nekünk, hogy ez igénytelen. Mert senki nem mond semmit, egyetlen szemszögből látjuk a dolgot; ahogy előadja magát.
Magunktól 8 évesen nem fogjuk tudni megmondani, hogy mi igényes és mi nem, ha nem tanítanak meg rá a felnőttek, ha nem adnak egy mintát, egy támpontot. Ha ez kimarad, akkor a megszokás törvénye által átitat minket a sok baromság.
Persze, van a másik réteg is, akik azért néznek ilyen tartalmakat, mert szeretnek röhögni a szánalmas embereken – ezt viszont nem lehet megmagyarázni semmilyen hőzöngő celebnek sem.
A múltkor egy Instagram-liveban egy celebpárocska két szólamban akadt ki a negatív kommentelőkre. Az egyetlen, amit mondani tudtak, hogy „…miért követ minket valaki, ha nem is szereti a tartalmakat, amit megosztunk?” Próbáltak találgatni, de az fel sem merült bennük, hogy egyébként csak az agyatlan réteg az, aki a tartalmatlan képeiket lájkolgatja.
Azok pedig, akik meg lettek tanítva az igénytelen dolgok kiszűrésére vagy nem követik őket, vagy szórakoztatja őket, ha egyszer-egyszer szembe jön velük egy-egy szánalmas poszt, amin jót röhöghetnek, majd tovább pörgethetnek.
Összességében így hanyatlik a társadalom igényesség iránti igénye: ha hagyják a felnőttek, hogy magunk ítéljünk meg minden tartalmat egész kicsi korunkban, akkor az erősen manipulatív tartalmak beszippantanak minket, és idősebb korunkra már szilárd meggyőződésünk lesz, hogy a megszokott posztok jók, a megszokott posztokat lájkolgatjuk, a megszokott posztok alá kommentelünk egy pár szívecskét.
Ha nem adnak támpontokat nekünk, ha nem szólnak ránk olykor, akkor mi az internet egész világát úgy fogjuk látni, ismerni és használni, ahogyan előadja magát. Logikusan igyekszik pozitív hatást kelteni és befolyásolni minket minden, ami szembe jön velünk a neten, és ha a mi tapasztalatlan szűrőrendszerünket nem edzik meg, azon minden át fog menni, ami jónak TŰNIK. A szépen becsomagolt igénytelenség.
A felnőtteknek lenne a dolga eltiltani minket ezektől, mert nem mi megyünk az igénytelenség felé vakon, hanem ők jönnek felénk tudatosan, így hirtelen az első állítás is igaz lesz.
Ezt az igénytelenséget a felnőttek figyelmetlenségének köszönhetjük, három egyszerű pontban:
Tulajdonképpen már az elsővel bukik minden.
Így a gyerek felnőttkorára befolyásolhatóvá, igénytelenné, céltalanná és szürkévé válik, akit beállíthatnak a futószalagra a többi ugyanolyan ember társaságába. Ami a legszomorúbb, hogy mindezt nem magunknak köszönhetjük!
Hány ötévest láttál eddig besétálni egy szolgáltatóhoz, hogy csókolom, itt a lóvé, adjon nekem egy iPhone X-et, mert most az menő? – remélem, egyet sem.
Ha a felnőttek a hároméves gyereküknek telefont vesznek, akkor miért várják el tőle – akár tinédzser, akár felnőtt korában –, hogy ne legyen függő?
A felsoroltak természetesen nem azt jelentik, hogy ezek bárkinek okot adnának az értelmességre/értelmetlenségre és az igényességre/igénytelenségre, mert gondolkodó tizenéves bármikor lehetsz, telefonnal vagy nélkül.
Szerző: egy 14 éves lány
Forrás: kidsnews.hu, a gondolkodó tizenévesek magazinja.
A kidsnewst felnőttek segítségével jellemzően tizenévesek készítenek a saját korosztályuknak. A reklámmentes felületet olvasva akár a szülők is betekintést nyerhetnek a tiniket aktuálisan foglalkoztató témákba és egyfajta kamasz szemüvegen keresztül nézhetnek bele a tinik bonyolult és érzelmileg terhelt világának kulisszatitkaiba.
