Közélet 2014. január 23. 13:44

Polgármesterként ismét megméretteti magát Kapus Krisztián

Polgármesterként ismét megméretteti magát Kapus Krisztián
A város költségvetésének stabilizálását tartja az elmúlt évek legnagyobb eredményének Kapus Krisztián polgármester. Véleménye szerint Félegyháza jó úton jár a változásokban és ezt folytatni kell. Éppen ezért semmi akadályát nem látja annak, hogy az elkövetkező ciklusban folytassa városvezetői munkáját.

- Milyen várakozásokkal, elképzelésekkel indult a tavalyi év, és mi valósult meg a tervekből?

- Tavaly év elején, amikor megkérdezték tőlem, hogy mit kívánok Kiskunfélegyházának a 2013-as évben, azt válaszoltam, hogy szeretnénk kilábalást az előző két esztendő nehézségeiből és biztonságot teremteni. Mindemellett azt kívántam, hogy a félegyházi emberek próbáljanak meg örülni azoknak a dolgoknak, amik jók, és előbbre viszik a várost.

A ciklus első két éve másról nem szólt, minthogy menekült a csőd elől a város. Mindennap azt néztük, hogy mit nem tudunk befizetni. Ez a helyzet változott tavaly. A város a pénzügyeit már karban tudja tartani. Nagyon régóta nem emlékeznek félegyházi vállalkozók, önkormányzattal kapcsolatban lévő beszállítók olyanra, hogy Kiskunfélegyháza az év végén nem tartozott nekik. Az elmúlt évet pedig így zártuk. Nincsenek tartozásaink, az áthúzódó tartozásainkat  a következő héten kiegyenlítjük.

- Minek köszönhető, hogy sikerült egyensúlyba hozni a költségvetést?

- Több tényezője van. Elsősorban a város lakóinak, intézményeinknek, a köz dolgozóinak kell megköszönni azt a kitartást, amelyet az első két és fél évben tanúsítottak a nagyon sok megszorítás és gazdasági intézkedés kapcsán. Sok mindent megtettünk. Sokkal kevesebbet fénymásolunk, kevesebb bizottsággal, kevesebb alpolgármesterrel indultunk. Minden olyan adható támogatást el kellett törölni, ami nem volt szükséges. A város  kötelező feladatait el kellett látni, a nem kötelező feladatok háttérbe szorultak. Nagyon kemény kézzel kellet fogni a gyeplőt. Minden olyat, amit megszoktak az emberek, hogy van, vagy jár, felül kellett vizsgálni.

Még ezen a héten is sikerült további megtakarítást elérni. A közbeszerzés alapján, közvilágítás ügyében  az áramszolgáltatással kapcsolatosan olyan szerződést kötöttünk, amelynek eredményeként két évig a 2009-es árakon jut hozzá a város az elektromos energiához. Ez évi hatmillió forint megtakarítást jelent.

- A beszélgetés elején úgy fogalmazott, hogy szeretné, ha lennének olyan dolgok, amelyeknek örülni tudnának a félegyháziak. Történtek olyan események, produktumok amelyek alapot adhattak a polgárok örömének?

- Mindenképpen, hiszen a pénzügyi kilábalásunknak egy másik lépcsője volt az, hogy a tavaly előtti két évben több mint 650 millió forint vissza nem térítendő állami támogatást kaptunk, 2013-ban ez az összeg közel 300 millió forint volt. Ilyenre az elmúlt 20 esztendőben nem volt példa. Mindemellett segített az állami adósság  átvállalás is. Ez 2013 év elején 3,3 milliárd forint volt, idén év elején pedig másfél milliárd lesz. Ilyen állami segítségre az elmúlt 20 évben nem volt példa. Fontos kérdés, hogy sikerült-e apró örömöket okozni. Azt gondolom az első két és fél évben ez sokkal nehezebb volt. Ennek ellenére nagyon sok pályázaton eredményesen vettünk részt – elsősorban olyanokon, amelyek nem igényeltek önrészt -, így többek között intézményeket tudtunk felújítani. Mégis azt éreztem, ebben a városban az emberek nagyon nehezen tudnak örülni valaminek. Lehet, hogy részben az elfásultság, lehet, hogy az elmúlt két szocialista kormány intézkedései alapján nagyon nehéz volt 2010-től bármilyen eredménynek örömét láttatni. Az volt érezhető, hogy bármit csinált az ember, semmi nem jó.

- Miben nyilvánult ez meg? Milyen konkrétumok alapján alakult ki ez az érzése?

- Egy-egy apró eredménynél megfogalmazódó véleményekből, hogy miért nem dupla annyi? Értem én, hogy ebben van politikai demagógia is, de ettől függetlenül azt kell mondanom, hogy az emberekben érezhető volt egyfajta elfásultság, visszafogottság. Egy picit ez a magyar mentalitás, ez a „dögöljön meg a másik tehene”, ha valaki elért valamit, akkor inkább irigykedünk és nem tudunk neki örülni. A legutóbbi hónapokban szerencsére úgy látom, változott valamennyit a helyzet. Azt kívántam  2013 elején, hogy az emberek csak lássák meg a jót, próbáljanak meg örülni a jónak.  Ezt látszik igazolni, hogy a karácsonyfa feldíszítésében több száz gyermek, fiatal, vállalkozó vett részt. Fontosnak tartom, hogy örülni tudtunk óvoda- és bölcsőde felújításoknak, annak, hogy indul a mozi, a kórházi fejlesztéseknek, a kommendáns hivatal felújításának. Sokkal jobb így dolgozni.

Ezért is furcsa nekem, hogy valakik most ébrednek fel és ezek után újra akarják éleszteni Kiskunfélegyháza városát. Munkahelyeket akarnak teremteni, miközben valójában a megyében itt a  legalacsonyabb a munkanélküliség. Gazdaságot akarunk fejleszteni amikor az elmúlt esztendőkben több mint 15 milliárd forint érkezett Félegyházára gazdaságfejlesztésre. Az elmúlt hónapokban több mint 521 millió forintot osztottunk szét a LEADER pályázatoknak köszönhetően gazdaság- és szolgáltatásfejlesztésre. Tehát az, hogy a város meghalt és élesszük újra, nagyon demagóg szöveg. A munkahelyteremtés ügyében az a véleményem, hogy folyamatosan nőnek az álláslehetőségek a gazdaságfejlesztés folyományaként. A munkaügyi központban minden héten több munkalehetőség van, tehát aki el akar helyezkedni, az pénzt tud keresni.

- Eddig elsősorban eredményekről adott számot. Nem volt semmi, amit kudarcként élt meg, ami nem teljesült a tervekből?

- Nem olyan sok dolog volt amit nehézségként éltem meg. Igaz egy-egy dolog nehezen indult meg. Ezek közé tartozott a Petőfi Gépészeti Szakközépiskola további  működésének biztosítása. Ez az ügy sokáig vajúdott. Az intézményt működtető alapítvány már évekkel ezelőtt jelezte, hogy nem tudja tartósan vállalni a fenntartást. A pannonhalmi Bencés rend jelentkezett, hogy felvállalná az iskola működtetését. A képviselő-testület bizonytalankodása miatt azonban erre csak az elmúlt évben kerülhetett sor.

Egy dolog van, amit nehezen fogok ebben a ciklusban valójában megélni, vagy „lenyelni”, ez pedig az, hogy a városi kórházban 2012 nyarától működhetne a szülészet és ezt a képviselő-testület akkor többséggel elutasította. Az egészségügyi szolgáltatás mellett havonta kétmillió forint bérleti díjat fizettek volna. Ez fontos lehetne akkor is, ha magánszülészetről van is szó. Ez bevételt jelentett volna a városnak, és a pályázati lehetőségeknek sem ártott volna, hiszen több olyan része volt a kórháznak, ahol elfért volna ez az egészségügyi ellátás. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült megvalósítani.

Ezekkel együtt azt mondom, a dolgok haladnak, igaz vannak még feladataink. A Fürdőszálló az, ami még nagy falat, mivel ez minimum félmilliárdos felújítást jelentene. Nyilván ennek nemcsak a felújítása lenne fontos, hanem az üzemeltetése is. Ezzel kapcsolatosan érdeklődők mindig vannak, sajnos olyan még nem volt, aki visszajött, vagy komolyan gondolta a beruházást. Ettől függetlenül elkészítettük a teljes felújítási programot és beadtunk egy „ Mesekastély” pályázatot az épület felújításra, hasznosítására.  Ez egy jó pályázat és ismereteim szerint függőben van, vagy forráshiány miatt várakozni kell még az elbírálásra.

Hasonló ilyen épület, amelynek a hasznosítása nehézséget jelent, a kemencei ifjúsági szálló. Ezzel kapcsolatosan azt érzem, hogy jó a nosztalgia, de amikor készen lesz, nem tudom, hányan veszik igénybe. A  szállót több százmillióból fel kellene újítani, de nem tudom, hogy utána fenntartaná-e magát. Akiknek vannak régi szép emlékei, vennék-e a fáradságot arra, hogy elvigyék gyermekeiket Kemencére? Bízom benne, hogy így lesz. A tábornak elkészültek a felújítási tervei és várunk a pályázati lehetőségre, hogy felújíthassuk.

Hasonlít ehhez a volt SZTK épülete, amelyről a 2013-as esztendő derekán nagyon komoly vitákat folytattunk a GYEMSZI-vel illetve az egészségügyi államtitkársággal, ugyanis az ő értelmezésük szerint az is állami tulajdonba került. Hosszas egyeztetés után papírunk van róla, hogy ez Kiskunfélegyháza tulajdona. Ez nem csak vagyoni érték, de ezzel feladatunk is lenne, meg kellene találni a megfelelő hasznosítást. Ezek azok a feladatok, amelyek kulcsra készen nem valósultak meg.

- Beszéltünk a gazdasági stabilizációról, a város kisebb és nagyobb sikereiről. Mindezek megvalósulását a polgármester akaratán kívül a képviselő-testület hozzáállása, segítőkészsége, vagy éppen ellenállása is formálhatja. Hogyan alakult ez az elmúlt időszakban?

- Az elmúlt három év ebben is eléggé hullámzó volt. Kiskunfélegyházán a 2010-es választáson 10 körzetből 9-ben a Fidesz képviselői nyertek. Mielőtt nyertünk volna, az előzetes egyeztetéseken is jeleztem azt a képviselő urak felé, hogy két-három év nagyon nehéz lesz az örökölt gazdasági helyzet miatt, éppen ezért ez nem a népszerűségről fog szólni. Ebből adódóan voltak akik nehézségeket éltek meg, Többek között akadt olyan is, aki azt mondta nem vagyunk népszerűek, ezért kiszáll a frakcióból és járja a külön útját. Én azt hiszem, azóta ő is rájött, hogy a harmadik év vége, illetve a negyedik év indulása ebben a ciklusban nagyon sok eredményt hoz. Egyen-ketten akik kiléptek, ők is átgondolták azt, hogy az eredmények mellé állnak, vagy tovább mondják azt, hogy nem vagyunk népszerűek. A képviselő urakkal kapcsolatban azt kell mondanom, hogy nyilvánvalóan ez egy nehéz szakasz volt, hiszen az elmúlt években a 22 évig regnáló jegyző asszony is eléggé megpróbálta irányítani a testületet a képviselőket, illetve az önkormányzat munkáját, és ez nagyon sok éket vert a csapatba. Nem csak a fideszesek, hanem az egész önkormányzat körében. Többen a 2012-es esztendőt azzal töltötték, hogy engem feljelentgessenek mindenféle ügyekben, amelyeket a központi nyomozó ügyészség azóta bűncselekmény hiányában lezárt. Egyetlen ügy van még, amit ismereteim szerint heteken belül befejeznek. Ezek teljesen felesleges dolgok voltak, hiszen mindannyiunktól nagyon sok energiát elvettek. Ezt az energiájukat a képviselő uraknak sokkal inkább a város javára kellett volna fordítani. A képviselők ezért nehezen állnak össze csapatba, sokkal inkább ők a bizalmatlanok, mint én. Sokan  közülük eredményeket nem tudnak felmutatni, mivel az ellenségeskedés elvette az energiáikat attól, hogy a saját körzetük, avagy az őket delegáló pártok, szervezetek kéréseit, elvárásait teljesítették volna.

- Beszélgetésünk során több alkalommal is szólt az elkövetkező időszak megoldandó feladatairól. Ez számomra azt jelenti, hogy polgármesterként ismét megméretteti magát az őszi önkormányzati választásokon.

- Én azt gondolom, hogy ennek különösebben semmi akadálya nincsen. Igaz, néhányan azzal kampányolnak ebben a városban, hogy én nem indulok. Kiskunfélegyháza város elmúlt négy esztendejében nemcsak polgármestere voltam ennek a városnak, hanem országgyűlési képviselője is, ami azt jelenti, hogy nemcsak itt kellett helyt állnom, hanem a parlamentben  is képviselni Félegyházát, a térséget és ezért a rengeteg eredményért lobbizni. Én nem bánom, hogy ez a két feladat kettévált. Őszintén kell erről beszélni. Tisztességesen helytállni országgyűlési képviselőként és polgármesterként is, ez nem kis feladat. Én azt hiszem, hogy a város jó úton halad, ezt az utat inkább folytatni kell, mint változtatni rajta. Én nem látom semmi akadályát annak, hogy Kiskunfélegyháza polgármestereként folytassam ezt 2014-ben is.

 

H. S.

Kövessen minket a Facebookon is!