Tanulmányi kirándulás egy diák szemével
Képgaléria
Az út hosszabbnak ígérkezett, mint amire számítottam, úgy véltem hogy egy óra alatt odaérünk, de majdnem két órába telt, míg elértük Kalocsát. Elsőként a Néprajzi Múzeumba látogattunk el, amely Viski Károlyról kapta nevét. Megtekintettük a néprajzi részt, amin keresztül megismerhettük a kalocsai élet és kultúra alakulását. Nekem néptáncos lévén a népviseletek kötötték le a figyelmemet a legjobban, de igyekeztem minden információra koncentrálni és megjegyezni azokat. Vásároltam egy fotó jegyet, ami azért volt nagyon jó, mert így mindent megörökíthettem, amit nem szeretnék elfelejteni és itthon is meg tudom mutatni azokat a dolgokat, amiért érdemes ellátogatni ebbe a városba.
A néprajzi részleg után az ásványkiállítás következett, ez volt a legfontosabb része kirándulásunknak, hisz főleg ez kötődött legjobban a földrajzhoz. Nagyon sok és nagyon változatos kristályt, kőzetet, drágakövet, és féldrágakövet csodáltunk meg. Az ásványokon kívül még egy nagyon érdekes dolog tűnt fel a teremben. Nem csak a kiállítást rendezték meg itt, hanem dolgoztak is a helyiségben. Besorolták és osztályozták a különféle ásványkincseket.
Az érseki palotánál kaptunk egy vezetőt, aki nagyon sokat tudott mesélni magáról az épületről, de sok más irányba is elkalandoztak gondolatai. Így kerültek szóba történelmi események, igyekeztünk megvitatni matematikai, filozófiai kérdéseket és természetesen szó esett a vallásról is, a vallásos nevelésről, pedagógiáról, irodalomról, költőkről, írókról. Talán nem is tudnám minden témát felsorolni, de egy biztos nagyon érdekes dolgokat tanultunk. Sajnos egy áramszünet miatt nem tudtuk teljes szépségében megcsodálni az érseki könyvtárat. Azonban még így félhomályban is lenyűgöző volt a sok-sok egyforma arany kötésű könyv. Aki abba a terembe belépett hirtelen úgy érezhette, hogy egy másik korba csöppent.
Mindent összevetve azt hiszem ez egy nagyon tanulságos, de egyben kellemes kirándulás volt még az eső és az áramszünet ellenére is.
Mikus Rebeka 10/A
