Emlékezés II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelmünkre
Latin nyelvű jelmondata szállóigévé vált:
„Cum deo pro patria at libertate!” (Istennel a hazáért és a szabadságért!)
Városunk szülötte, Petőfi Sándor, aki nem kedvelte a császárokat, királyokat, megható gondolatokkal emlékezik vezérlő fejedelmünkre.
Pest, április 21. 1848., Nagypéntek napja…
Röpülj át 113 esztendőt, emlékezetem, röpülj le a Balkán havasokon túl déli Törökországba a Propontis partjára, vidd magaddal a könnyet, mely sötét szárnyadra esett szememből, s hullasd azon férfi kezére, ki akkor és ott szűnt meg élni.
Ez nagy férfiú volt és az ő keze szent; megszentesítette a szabadság kardja, melyet évekig villogtatott. Mennyit küzdött, mennyit küzdött! de sikertelenül, mert várhatni-e ott sikert, hol a barát áruló s a haza részvétlen?
Kiesett kezéből a kard, s a hősből földönfutó lett, és míg otthon csalárd barátja a hazaárulás dúsgazdag díjából lakomázott, addig ő száműzöttségben ette a kegyelemkenyeret.
Ma száztizenhárom esztendeje, hogy meghalt, s vajon van-e széles e hazában, széles e világon kívülem ember, kinek eszébe jut, hogy a mai nap e hős halála napja?
Oh Rákóczi!...
Petőfi Sándor
