Aszály sújtotta gátéri földek
Veszteségeink viszont eltörpülnek azokéhoz képest, akik évek, évtizedek munkáját tették már földjeikbe, növényeikbe. A mezőgazdasági munkát végzőkre ma mindenki összeszoruló szívvel gondol. Azokra, akiknek földjeiken nem terem meg a kukorica, pedig több százezer forintot öltek már hektáronként vetőmagba, műtrágyába, időbe, szakértelembe, munkaórába.
Nagyon elkeseredett és kevésbé borúlátó gátéri gazdákkal beszélgetve reményt keltő volt számomra, hogy a történtek ellenére is mindannyian örök hivatásul tekintenek a termőföld megművelésére. Akkor is így nyilatkoztak, amikor a kiégett kukoricatábla közepén néztem bele a tulajdonos szemébe.
Megtudtam, hogy június közepén, amikor a kukoricán megjelent a címer, nélkülözhetetlen lett volna a csapadék a termés kifejlődéséhez, azaz, hogy bekössön a kukorica. Az idén erre esélye sem volt a növénynek. Tavaly is kevés volt a csapadék, de a talajban volt annyi tartalékvíz, ami lehetővé tette a későbbi aratást.
Az ideihez hasonló vízszegény helyzetre viszont az elmúlt hetven évben nem volt példa. A gazdák – annak érdekében, hogy legalább valamennyi pénzhez jussanak – lesilózzák a növényt és eladják az állattartóknak. Mások a szárat a földeken hagyják, ami némi szerves anyagot pótol a talajban.
A gazdák elmondása szerint a kukoricába befektetett pénz hektáronként 300-400 ezer forint (beleértve a vetőmag, gondozás, növényvédelem, művelés költségét). Nyilvánvaló, hogy nem egy hektárral gazdálkodnak azok, akik évek óta a mezőgazdaságból élnek, tehát ennek a többszörösét fektették be. Cserébe nulla hozam mellett jelentős kárral számolhatnak ennél a növénynél.
Idén azonban nem csak a kukoricatermés marad alul a korábbihoz képest. 50 mázsa búza termett előző évben a gátéri földeken, ami most a felére, körülbelül 25 mázsára csökkent. A napraforgó tekintetében is hasonló az arány.
Az aszály további rombolást végez: a fák levelei hullanak, augusztusban olyan sárgák és szárazak, mint máskor októberben. 450-500 milliméter csapadék szokásos az Alföldön (itt hullik a legkevesebb országos viszonylatban) és ilyenkorra az éves csapadékmennyiség fele lehullik. Ez idén sajnos nem következett be. Az a gyakorlat sem teljesült idén, hogy a meleghullámot általában csapadék szokta követni: most több meleghullám után sem kapott a föld nedvességet. Gátéron például idén eddig 132 milliméter csapadék esett.
Kovács József, Gátér község alpolgármestere évtizedek óta él mezőgazdaságból, gyakorlatilag ebbe született bele. Saját földjei és bérleményei vannak. Szántóföldi kultúrával foglalkozik: kukorica, búza, napraforgó, árpa és kis részben lucerna, amit termeszt. Kukoricatermést sajnos ő sem tud felmutatni idén, a napraforgóhozama is jelentősen visszaesett, a gabonából pedig a szokásos harmadát tudja betakarítani. Több mint hetven hektáron gazdálkodik, ő a kukoricát otthagyja a földben, ami tárcsázás, szántás után humuszként hasznosul.
Elmondta, hogy tavaly a földjei 50 százalékán kukorica volt, bár akkor sem volt jó év, de a gabona kompenzálta a kukorica okozta problémát. Idén a gabona is jóval kisebb hozammal bír. Nincs olyan növény, amire ne lenne hatással a vízhiány.
Kétségbeejtő a helyzet, a tartalékaikat élik fel már a gazdák. Sajnos, a jövő is bizonytalan, úgy véli, hogy szeptember, október végéig jelentős eső kellene ahhoz, hogy el lehessen vetni az őszi gabonát. Csontszáraz ugyanis a föld, hatalmas göröngyökkel. Így nem lehet előkészíteni a vetésnek, ahhoz porhanyós állagúnak kellene lennie. A locsolás szóba sem jöhet a magas költség és a földek szétszórtsága miatt.
A gazdák szerint az állatok is nagy bajban vannak. Évekkel ezelőtt körülbelül négyszer ennyi őz élt ezen a területen. Minimális csapadékvízzel is beérnék, hiszen a reggeli harmaton is eléldegélnek. A légköri aszály miatt azonban nem jutnak nedvességhez. Ez az oka a szomorú ténynek: ezen a nyáron gyakori az ivóvíz híján elpusztult őzek, nyulak látványa a határban.
Ezek után bizony alaposan át kell gondolni a jövőt. Kovács József szerint például a kukoricát minimalizálják, inkább napraforgó kerül a helyére. A faluban emlegették korábban, hogy az ötvenes években már volt három, hasonlóan szélsőséges aszályos esztendő, amikor még a vetőmag is veszélyben volt.
Optimista embernek vallja magát, így bízik abban, hogy túl leszünk ezen a száraz időszakon, és utána újra normalizálódik a helyzet, hiszen – mint mondja – a gátéri termőföld viszonylag jó földnek mondható, ha lesz eső, nem lehet gond a jövőben.
Z. A.
