Mándoky Kongur Istvánra emlékeztek tisztelői Újbudán
Képgaléria
A megemlékezés előtt a résztvevők megkoszorúzták Mándoky Kongur István emléktábláját a Bartók Béla úton. A himnuszok elhangzása után Mándoky Istvánra emlékezett Dr. Keskeny Ernő nagykövet, miniszteri biztos (Külügyminisztérium), Nurbakh Rustemov a Kazah Köztársaság magyarországi nagykövete, Mándoky Ongajsa, Mándoky Kongur István özvegye, Bíró András Zsolt antropológus, Gál András, a Barsz Magyar-Kazah Alapítvány kuratóriumának elnöke, Kelemen András külpolitikai főtanácsadó és Somfai Kara Dávid turkológus.
A megnyitóbeszédében Keskeny Ernő miniszteri biztos méltatta Mándoki Kongur István úttörő szerepét a magyar – kazak kapcsolatok kiépítésében. Kitért a rendezvényt szervező Kelet- és Közép-európai Kutató Központ keleti országokkal kialakított szorosabb együttműködés érdekében kifejtett munkájára. Elmondta, hogy a “keleti nyitás” politikája kapcsán a tudományos kapcsolatok is felértékelődtek a közép-ázsiai térséggel. Mára kiemelten fontos partnere lett hazánknak Kazakisztán, mely országgal dinamikusan fejlődő kapcsolatot ápolunk. A tavalyi évben Magyarországon járt Jerlan Idrissov a Kazak Köztársaság külügyminisztere, idén pedig Budapestre látogat Nurszultán Nazarbajev Kazakisztán elnöke. Nurbakh Rustemov, Kazakisztán magyarországi nagykövete felhívta a figyelmet Mándoky Kongur István egyik legjelentősebb tudományos eredményére, melyben a Kun miatyánkat rekonstruálta. A nagykövet hangsúlyozta a magyar és kazak nép rokonságát, és kiemelte a kunok szerepét a magyar történelemben. Végül egy kazak szállóiét osztott meg az emléknap résztvevőivel: “a magyarok a legnyugatabbra élő kazakok, és a kazakok a legkeletebbre élő magyarok”.
A személyes hangú megemlékezések után kazah, tatár és magyar finomságokkal vendégelték meg az emlékülés résztvevőit.
Mándoky Kongur Istvánról
Mándoky Kongur István Kiváló turkológusunkat, a kun nyelvemlékek egyik legkiválóbb hazai gyűjtőjeként és kutatójaként tisztelhettük. Irodalmi szépséggel beszélt kazakul és törökül, de jól beszélt baskírul, tatárul, üzbégül és még jó néhány törökségi és néhány kaukázusi nyelven is. Írt és olvasott perzsául valamint angolul és oroszul is tudott.
Fáradhatatlanul és már szinte megszállottan kutatta a magyarországi kunok hagyományait és eredetét. Őt magát is karcagi származású, ”nyakas” kun magyarként ismerhettük meg. Élete során bejárta szinte az egész törökök által lakott világot, az Altájtól Dobrudzsáig. Szívéhez legközelebb azonban mindig is őseinek legközelebbi mai rokonai a kazakok álltak. Feleséget is kazak földről, a nyugat kazakisztáni adaj törzsből választott magának. A fiatal ara, Ongajsa követte férjét Magyarországra, és itt volt türelmes, szerető támasza a nyughatatlan magyar kutatónak.
Az akkori nehéz viszonyok ellenére, sok egyéb útja mellett Mándoky minden évben járt a Szovjetunió Kazak Autonóm köztársaságában.. A kazakok rendkívül tisztelték a magyar tudóst, aki a saját nyelvükön kiválóan és tisztán beszélt velük. A kutatót érdekelte a magyarság eredete és őstörténete is, valamint a honfoglalás előtti magyar nyelv törökségi kapcsolata. Többször hangsúlyozta, hogy a keleti népek és főleg a különböző török népcsoportok történetének, kultúrájának és nyelveinek alapos és szisztematikus kutatása nélkül a magyar etnogenezis nem lesz érthető. Gyűjtőmunkát végzett hazánkban és a Balkánon is, de szinte egyedülállóan jelentős a közép –ázsiai gyűjtése. Számos szakcikke jelent meg a szakfolyóiratokban, azonban a hatalmas gyűjtéseit átfogó, analizáló monográfia megírására már nem maradt ideje. 1992-ben, 48 éves korában tragikus hirtelenséggel, Dagesztánban egy konferencia alkalmával elragadta a halál. Ezáltal egy páratlanul ígéretes, és kora tudománypolitikájának korlátjait messze meghaladó tudományos életpálya tört meg és maradt befejezetlen. A sors kegyetlen fintora, hogy nem láthatta meg egyetlen gyermekét Mándoky Atlant, aki csak halála után született meg.
Korábban megfogalmazott végakaratának megfelelően kazak földben helyezték örök nyugalomra. Ma egy utca és egy iskola viseli a nevét Almaty városában. Budapesten a XI. kerületben a Bartók Béla úton van egy bronz domborműve, és a szülővárosa Karcag állított a tudósnak szobrot.
Forrás és további információ: nemzeti.net
