A puszta bársonyos lábú gyilkosa: skarlát bikapók Bugacon

Az elmúlt hetekben több alkalommal is láthatók voltak a skarlát bikapókok egyedei Bugacon. Az őszi hideg reggelek nem túl kedvezőek számukra, ezért a könnyen felmelegedő helyeket keresik a homokban vagy a fűszálak végén. Ennek köszönhetően időnként a szemünk elé kerülhetnek ezek az igen érdekes megjelenésű példányok.

A skarlát bikapók (Eresus kollari) kisméretű pókfaj, a hímek 5-10 mm nagyságúak, míg a nőstények mérete a 15 mm körüli. A nemek közti ivari dimorfizmus ennél a fajnál is megfigyelhető: a hím egyedek vörösesek négy fekete ponttal a potrohukon, ellenben a nőstények teljesen fekete színezetűek.

A bikapókok valóságos ragadozók, hiszen az étlapjukon szerepelnek a nagyméretű ízeltlábúak (köztük a gyászbogarak, a ganéjtúrók, valamint a futrinkák). Aknáikat néhány centiméteres mélységben saját maguk ássák, amelyet pókselyemmel bélelnek, a külső részén pedig úgynevezett fogófonalakat húznak. Az utóbbit elrejtik kövek közé, valamint növényi részekkel álcázzák. A kitűnő pontossággal elkészített hálókba akadt áldozataikkal bénító marással végeznek.

A bikapókok az elnevezésüket a viselkedésük jellegzetes eleméről kapták, amely szerint veszélyhelyzet esetén a hím egyedek a bikához hasonló módon támadó pozíciót felvéve fejüket leszegezik és potrohukat felemelik.