Békés, áldott karácsonyt kíván minden olvasójának a Félegyházi Közlöny!
Add Uram, hogy a szép csendes éj minden hajlékban szép és csendes legyen! Mert tudom, örvend a lelked, amikor a néptelen utcákat, az ablakokon kiszűrődő gyertyafényt látod, hallod a halk énekszót, érzed a frissen sült kalács illatát, s jelen vagy mindegyik szobában.
Add Uram, hogy valamennyiünkhöz költözzön be a szeretet, a megbocsátás és az összetartozás. Hogy nyoma se legyen magánynak, elhagyatottságnak, haragnak és fájdalomnak. Mert tudom, boldogságra szántad teremtményeidet, s egyformán kedvesek vagyunk számodra.
Add Uram, hogy minden ünnepi asztalra jusson hús, friss kenyér és jó bor. A csillagszóró szikráinál hadd feledjük el a mindennapok filléres gondjait, a nyomasztó kilátásokat, a terhes múltat. Hogy a szegénység csak evilági életünkre nyomhassa rá bélyegét, lelkünket ne fertőzhesse meg.
Add Uram hogy a fenyő kesernyés-gyantás illatát mélyen magunkba szíva örökre elraktározhassuk gyermekeink varázslattal átitatott pillantását. Mert a szentestei csoda, a nagy talány, az örök titok, a szárnyas angyalkák illúziója értük történik. A te ünneped, a karácsony a gyermekkori csodából táplálkozik.
Add Uram, hogy felvérteződjünk akaraterővel, kitartással, hogy képesek legyünk fátylat borítani sérelmeinkre, hogy a békés, áldott estén eszünkbe jussanak feledésbe merült szeretteink, betegeink és öregeink. Mert meg kell, hogy értsük, s elfogadjuk: a szívünkbe zárt, cselekvés nélküli szeretet puszta hiábavalóság.
Add Uram, hogy a díszdobozba rejtett ajándékok csupán kedves kellékei legyenek az alkalomnak. Feledhetetlenné a hangulat, az egymásratalálás és ne a földi hívságok tegyék. Mert ideje felismernünk, hogy hol a valós, örök érték, mely teljessé teszi az életet.
Add Uram, hogy az adventi várakozás, a hosszú téli esték családi együttlétei megerősítsék összetartozásunkat, hitünket és emberi tartásunkat. Mert érted vagyunk ugyan, de csak egymással, generációk egybefonódásával teljesedhetünk ki a te dicsőségedre.
Tóth Timea
