Képviselők munkában: Bense Zoltán - 2. választókörzet
Képgaléria
– Ez a harmadik ciklus, hogy a 2. választókörzet képviselője vagyok. Itt lakom a családommal, és itt éltem már gyerekkoromban is – tudom meg tőle, útban a javában zajló Szalay Gyula utcai beruházáshoz.
Útközben nem sokat tudunk beszélgetni. Erről köszönést fogad, arról kérdést hallgat meg a képviselő, egy idősebb hölgy ügyében máris telefont ragad. Mivel a válasz alaposabb utánajárást igényel, a visszajelzés ígéretével távozunk.
– Sokan választják ezt az útvonalat a Móra tér és a belváros között – magyarázza immár a Szalay Gyula utcára érve az okokat, amiért gyakorlatilag képviselősége kezdetétől kiemelten foglalkozik ennek a területnek a fejlesztésével.
– Már 2007-ben a javaslatomra készült el az az előterjesztés, ami – az akkori városvezetés, Ficsor József polgármester és a képviselő-testület támogatásával – lehetővé tette az elhanyagolt, ápolatlan, terület rendezését. Az önkormányzat megvásárolta a két magántulajdonban lévő telket, megtörtént a törmelékek, bontási anyagok elszállítása, a még itt álló ásott kút betemetése, a városi közvécéként használt, elvadult bokrok, cserjék kivágása. Így alakult ki akkor itt egy nagyobb zöldfelület, egyfajta belső udvar a házak között.
A lezárt munkaterületen dolgozik a markoló, már „mutatja magát” a megújuló tér is. A csatornázás, csapadékvíz elvezetés után parkolók és járda épül, a régi villanyoszlopokat kandeláberek váltják fel.
A hosszabb távú tervek azonban még ezen is túlmutatnak. Bense Zoltán – összefogva a szomszédos körzet képviselőjével, Balla Lászlóval – egy padokkal, sétáló ösvényekkel, pihenő-, vagy akár főzőhelyekkel is színesített zöldterületet álmodott meg ide, amely kisebb közösségi rendezvények helyszíne is lehetne.
Sok kérdésem lenne a pedagógus, hegymászó képviselőhöz, de a válaszokat folyton félbeszakítja egy kérés, egy jelzés, egy telefonhívás… Így kénytelen vagyok korábbi találkozások, beszélgetések emlékeit is segítségül hívni, hogy a maga teljességében lássam Bense Zoltánt. A szenvedélyes természetjárót, az elvei mellett hajlíthatatlanul kiálló embert, az együtt megélt élmények nevelő hatását valló pedagógust.
Mire megkérdezném hol túrázott utoljára, már a József Attila Általános Iskola előtt állunk a VSZKSZ-t képviselő Tóth László, és Ódor László, a jegyzői iroda szociális csoportjának vezetője társaságában. A Deák Ferenc utca és a Korond utca közötti jobbsorsra érdemes háromszög alakú közterület helyszíni szemléjének célja megtalálni a legideálisabb körülményeket a város első országgyűlési képviselője, Fekete Pál szobrának. A jelenlévők számba veszik a szükséges területrendezési munkákat, amelyek megtervezésénél – kéri Bense Zoltán – a Petőfi-kút leendő helyével is számoljanak.
– Régi vágyam visszaállítani ezen a területen az „igazi” Petőfi kutat – mondja lelkesen, immár a Korond utcai játszótér felé sétálva. – Én gyerekként még ittam abból a kútból. Tudom, sokan örülnének, ha sikerülne rekonstruálva visszailleszteni a városképbe.
A játszótéren éppen nyírják a füvet. Körbejárjuk a kerítést, ami bizony javításra szorul, és a játékokra is ráférne a bővítés. Bense Zoltán ezt a jövő év tervei között tartja számon. Csöndes, de határozott szavakkal avat be a körzetben tervezett további fejlesztési elképzelésekbe. Közöttük szót ejt a Bikahegy közvilágításáról, a szikkasztókról, az utak javításáról.
– Sokat köszönhetek ennek a városnak: rengeteg gyerekkori élményt, a szülőház melegét, az iskolák útravalóit… Édesapám a félegyházi Szent István templom főkántora volt 30 évig. A pedagógus pályát adta fel érte. Én érettségi után elektronikai műszerésznek tanultam, később a földrajz szakos tanári diploma mellett az egyetemen okleveles környezetvédő végzettséget is szereztem, majd mesterszakon okleveles földrajztanár lettem. Közben soha nem volt kétséges számomra, hogy Félegyházán akarok élni, családot alapítani, felnevelni a gyerekeimet. Mindez megadatott. Feleségemben hasonló érdeklődésű megértő társra, gyermekeim gondos anyjára, számomra a biztos hátország megteremtőjére találtam. Képviselőként azt szeretném elérni, hogy Félegyháza sokaknak adhasson olyan ideális körülményeket szakmai és magánéletükhöz, amit én itt megtaláltam.
A Mártírok és a Hunyadi utcákat róva a Kék-víz ivóvízminőség-javító projekt keretében megvalósult úthelyreállításokat szemrevételezzük. Bense Zoltán hangjában percről percre fokozódik a feszültség.
– Rengeteg lakossági panasz jut el hozzám, és nagyon sok energiát emészt fel ezek tolmácsolása, a jogos panaszok képviselete. A családsegítő szolgálat és a mentőállomás előtt például – finoman szólva is – erősen kifogásolható az elvégzett munka minősége – emel ki néhányat a konkrét esetek közül.
Körzetbejárásunk következő állomása az Alsótemető, ahol a legfontosabb cél a terület bekerítése és új ravatalozó építése, de a bővítés is napirenden van. Ezért vásárolt meg a közelmúltban két szomszédos területet az önkormányzat. Innen a Móra térre megyünk, és rövid sétával zárjuk a városnézést. Nem véletlenül éppen itt: az Angyalos-kút különösen kedves Bense Zoltán szívének. Megállunk a tövénél, körbejárjuk, nyugtázzuk, hogy tavasszal ráférne egy tisztítás, felkerül az új tábla is. Az angyal arca magán tartja a pillantást. Különös, de a fém hidegségének nyoma sincs rajta.
Csendben lépdelünk tovább a helyhez, ahová kicsit arrébb a félegyháziak nagy kedvencét, a Békás kutat szeretné felállíttatni Bense Zoltán. Azt mondja: nosztalgiából. Szemünket a parkrészletre szegezzük, de a figyelmünket még nem engedi el a fémangyal. Mintha most is Félegyházáért imádkozna.
Tóth Timea
