Gondolatok az Égi vándorról
Képgaléria
Jól tudjuk, hogy az emberi ízlés mennyire eltérő. Miután ez szubjektív kategória, nincs mit vitatkozni vele. Valakinek vagy tetszik, vagy nem. De érteni az egy más dolog. Egy műalkotás hordozta mondanivalót szavakba lehet önteni, tovább lehet adni, el lehet rajta gondolkodni, merengeni, keresni és esetleg meg is találni a mű hordozta igazságot.
Az alábbiakban egy pár soros értelmezése álljon itt ennek a szobornak.
A Móra Ferenc Gimnázium 200 éves fennállását ünnepelte a 2009/10-es tanévben. Erre született meg többek közt az az elképzelés, hogy állítsunk emléket az iskola volt tanárainak, nevelőinek. Ehhez pedig a gimnázium egykori diákjának, rajztanárának, a XX. századi magyar film, -képző és szobrászművészet kiemelkedő alakjának Morell Mihálynak a szobra legyen, mégpedig az Égi vándor.
S hogy miért pont ez a szobor? Kétségtelen, hogy azok számára, akik romantikus érzelmektől eltelve valami „szép szobrot” képzeltek el, csalódás lehet az előkertben álló remekmű. Azonban ha elé állunk, és hagyjuk, hogy elérjen bennünket a szobor hordozta lényeg, akkor megérezhetjük, hogy ez a Vándor egy a Világmindenség mélyéről érkezett utazó, kozmikus figura, aki megérkezett közénk. Bő köpönyege, tépett, gyűrt, viseltes. Jött és elvégezte küldetését, majd távozik, de előtte egy fájdalmasan szép búcsúpillantást vet az itt maradottakra.
Lábainál lévő kőlapon olvasható a lényeg:
„Óh ti mind, akik erre jártok emlékezzetek az elmúlt idők tanítóira, akik fáradoztak a lelkek nemesítésén.”
Bizony hosszú a kezdetektől azok sora, akik fáradoztak a rájuk bízott ifjúság lelkének nemesítésén. A talapzat rétegei a múló időt szimbolizálják, ahogyan az esztendők egyre csak rakódnak, rakódnak gyors egymásutánban az ember törékeny vállaira és ott van a rózsa is, amely időtlenül talán egy halk köszönömöt jelent a hálás tanítványok részéről.
S vajon jobban fog-e tetszeni, ha valamit megértettünk e szobor hordozta mondanivalóból? Nos, ez korántsem biztos, hiszen az egyik szubjektív kategória a másik pedig az értelmünkre hat.
De igazából nem is ez a lényeg, sokkal inkább az, hogy egy nagyszerű remekművel gazdagodott városunk plasztikai palettája.
A szobor pályázati lehetőségére a fővárosi Magyar Képek Egyesülete hívta fel a város figyelmét, a magas szintű szobrászati munka - mellyel bizony Morell Mihály is elégedett lenne -, Mihály Gábor Munkácsy-díjas szobrászművész és Portolani Gina szobrászművész érdeme, míg a szobor méltó talapzata Bozóki István szobrász-kőfaragót dicséri.
Morell Mihály az idén nyáron 102. életévében elment közülünk. De Égi vándorában úgy érkezett vissza egykori iskolájába, hogy itt marad köztünk. Szolgáljon műve mindannyiunk épülésére, örömére és gondolkodtassa el az elébe állókat.
R.F.
