Titkok a levéltárból - Régi idők reklámjai 7. - Mosás és fehérítés
Ma, amikor már a keverőtárcsás mosógép és a centrifuga is egy letűnt időszak vívmányának számít, a programozható automata mosó- és szárítógépek, a különböző öblítők, mosóporok, kapszulák és gélek korában lassan a feledés homályába vész, hogy elődeink bizony még kézzel mostak. Viszont már a 19. század végén léteztek olyan neves márkák, amelyek ma is ismertek, például a Henkel, amely klórmentes fehérítő sziksót kínált a háziasszonyok számára. Ezzel a kézkímélő és a „textilre is ártalmatlan” termékkel egyaránt lehetett ruhát fehéríteni dörzsölésmentesen és faedényeket, illetve „padlatot” tisztítani.
A Lessive Phénix nevű, 55 éremmel kitüntetett terméket, az „elismert legjobb mosószert” párizsi szabadalom alapján Vácon is gyártották, ennek legfőbb erényeként azt tüntették fel, hogy „egymagában”, szappan, klór, szóda, hamu és kén nélkül mossa tisztára a fehérneműt. A készítmény állítólag három megbecsülhetetlen tulajdonságot egyesített magában: „jó, gyakorlatias és olcsó” volt; használatával – legalábbis a reklám szerint – a nagymosás elveszítette a „rémes” jelzőt.
Hogy bepillantást nyerjünk a korabeli mosási technikákba, elég elolvasni a Dr. Linck-féle zsírlúgliszt reklámját. „E cikk nem tartalmaz semminemű ártalmas anyagot és ennek dacára gyönyörű szép, tiszta fehér mosást idéz elő, anélkül, hogy a ruha színe vagy szövése a legkisebb kárt is szenvedné és kárpótol [helyettesít] szappant, szódát, hamuzsírt vagy bármely más hasonló gyártmányt. A mosás a lehető legegyszerűbb. Fél kg dr. Linck-féle zsírlúglisztet 50-60 liter forró vízben felolvasztunk és a ruhát 2-12 órán át – legcélszerűbb egy éjen át – benne áztatjuk és rövid mosás után (igen szennyes helyeket e zsírlúgliszttel külön bedörzsöljük) a képzelhető legszebb eredményt érjük el.”
Ónodi Márta
