Kultúra 2017. október 18. 11:30

Az ész a fontos…?

Képgaléria
Az ész a fontos…?
A Kádár-rendszer könnyűzenei politikájáról tartott előadást a városi könyvtárban dr. Csatári Bence, a Nemzeti Emlékezet Bizottság Hivatalának kutatója. Az előadó a hatvanas évek beatnemzedékének korszakáról és könnyűzenei életéről szólt. Arról az időszakról, amikor a felnövekvő zenészek és hallgatóságuk már nemcsak a zenében, hanem az irodalomban is lázadt. A lemezkiadásban megjelenhető dalokat és a koncertek slágereit pedig mindenki énekelte, dúdolta elejétől a végéig. A korszak könnyűzenei életét beszélgetőtársával, dr. Bánki Mihály középiskolai tanárral elemezte az előadó.

A beszélgetést követően tettük fel a kérdést dr. Csatári Bencének, hogy van-e üzenete még ma is annak az Illés-dalnak, amely úgy szól, hogy: ”Az ész a fontos nem a haj…”

– Provokatív a kérdés, de azt kell mondanom, hogy nem afelé haladunk. Ahogyan eltűntek az igazi műveltségi vetélkedők a televízióból, amikor egyre kevesebbet olvasnak az emberek, az internetre tesznek fel egy-két perces megszólalásokat, ahelyett, hogy azt mondanák, hogy olvassátok el az elemző írásokat. Sajnos nem abba az irányba tartunk, hogy az ész lenne a fontos. Igaz, ma már a haj sem fontos. Az, hogy kinek milyen haja van, senkit nem érdekel. A lányok is lehetnek kopaszok, a fiúk is copfba köthetik derékig érő hajukat, a frizura színvilága pedig eléggé gazdag. Ebből adódóan napjainkban egyre nehezebb olyan megjelenési módot találni egy-egy előadónak, együttesnek, hogy meglepődést, vagy legalább figyelmet keltsen.

– A mai beszélgetés témája a Kádár-korszak könnyűzenei politikája. Tudjuk, hogy nem volt könnyű abban az időben egy-egy lemez megjelentetése, a koncertszervezés sem ment zökkenőmentesen, hiszen ebbe a politikának is beleszólása volt. Mi változott azóta?

– Nagyon sokat változott az egész a rendszerváltással. Az biztos, hogy akkor egy pártállami diktatúra volt, most pedig polgári demokráciában élünk. 100 százalékos fordulat történt e tekintetben. Nem csak egy lemezcég van, sőt ma már az internetes lehetőségek is kiváltották ezt a felületet. Gyakorlatilag bárki írhat egy dalt, ha van jó zenei ötlete, műveltsége és jó számítógépe. Bródy Jánostól hallottam, hogy tavaly 400 ezer új magyar könnyűzenei darab született. Ez rengeteg. Szinte nincs ember, aki mindegyiket ismeri. Az a korszak, amikor ”az ész a fontos” megszületett, évente mindössze 8-10 lemezt adtak ki. Ezeket mindenki ismerte, és az utolsó taktusig énekelték is. Manapság ez nem így működik. Ez többek között az internet terjedésének folyománya is.

– Annak idején egy-egy koncert sokszor társadalmi esemény, a lázadás helyszíne is volt. Ma hogyan működik ez?

– A mai koncertek természetesen már nem ideologisztikusak. Annak idején, amikor Bródy megírta ”Az ész a fontos" c. dalt, és megszületett több száz Illés szám, akkor minden egyes számban volt – kivéve a szerelmes hangvételűeket – rendszerkritika, illetve többrétegű volt a jelentésük, sokféleképpen lehetett értelmezni a szövegeket. Manapság a „nemzeti rockzenekarokat” leszámítva, egyik zenekar koncertje sem jelent politikai véleménynyilvánítást. Mindenki elsősorban szórakoztatni akar, illetve – ne legyünk álságosak – pénzt akar keresni a termékével.  

s. r.
 

Kövessen minket a Facebookon is!