Az élet lenyomata – emlékhely a szervdonorok tiszteletére - videóval
– Azokra a hősökre emlékezünk, akiknek az életük vége más emberek újjászületését és életét jelentik – köszöntötte a megjelenteket Csányi József polgármester szeptember 26-án, a művelődési központban az ország első olyan emlékhelyének átadása alkalmából, amely híd és kapocs lehet a szervátültetettek és donor-hozzátartozók között.
A fórumon megszólalt dr. Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat Transzplantációs Igazgatója is, aki mérföldkőnek nevezte az emlékmű elkészítését. A nyilvánosság felvállalása szerinte annak a jele, hogy a magyar társadalom megérett arra, hogy nyíltan beszéljen a halálról és az életről, ami komoly összefonódásban áll egymással, különösen, ha szervadományozásról és szervátültetésről van szó. A főorvos egy örömhírt is hozott a hét éve fiukat gyászoló Csikós családnak azzal, hogy utánanézett, a fiuk szerveivel élő három megmentett ember jó egészségnek örvend.
A szervátültetésről saját élettörténetén keresztül beszélt Berente Judit, a Magyar Szervátültetettek Szövetségének elnöke, akinek életét a vesetranszplantáció mentette meg, s amiért azóta is hálával, a kapott szervért pedig felelősséggel tartozik. Sorstársai és embertársai előtt példaként áll aktív életével, amellyel azt szeretné bizonyítani, hogy méltó az új életre.
– Minden szeptember 15-én, amikor az én második születésnapom van, gyújtok egy gyertyát a donorom emlékére, és eszembe jut, hogy valakinek a családjából ő nagyon hiányzik – mondta. – S bár a szervdonáció anonim módon történik, fontosnak tartom, hogy mód legyen valakinek köszönetet mondani, s kifejeznünk hálánkat, ahogy a donor-hozzátartozóknak is fontos, hogy lássák, hogy szerettük élni segített a halálával – tette hozzá.
Az előadás végén levetítették Nyárai Gerzson „Halottat operálunk, hogy életet menthessünk” című filmjét, amelyben a szervátültetés olykor fájdalmas kérdéseit transzplantációt végző szakemberek válaszolják meg.
A helyszínen kiállítás volt látható Mónus Márton fotóiból, ami a transzplantációt, valamint a donor-hozzátartozók tragédia utáni életét mutatta be.
A hála és a tisztelet kifejezésének ad most már helyet az Alsótemetőben felállított emlékmű, amely a ravatalozó hófehér homlokzata előtt úgy áll, mintha ez a hely mindig is erre lett volna tervezve. A Bozóki István kőfaragó által megálmodott alkotás a fa élethez fűződő kapcsolatával tisztán láttatja, az élet, ha elmúlt is, nyomot hagy maga után. S ahogy Csányi József polgármester az emlékmű átadáskor megjegyezte: a fa, ha levele lehull is él, és hisszük, hogy tavasszal, a kikelettel együtt újra kihajt, és még erősebben szolgálja az életet.
Az emlékművet Hajagos Gyula plébános szentelte meg, majd az ünnepségen közreműködtek a kiskunfélegyházi Batthyány Lajos Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanárai.
A donor-hozzátartozók nevében Csikós Józsefné köszönetét fejezte ki a városvezetés segítőkész hozzáállásáért, amellyel létrejöhetett az a hely, amely, mint mondta: – Állomás lehet a lelki gyógyulás hosszú és fájdalmas útján, ott, ahol szervátültetettek és donor-hozzátartozók együtt fejezhetik ki szeretetüket és hálájukat.
Az emlékhely minden évben szeptember 26-án közös emlékezésre várja a donor-hozzátartozókat és a szervátültetetteket.
K. G.
Fotó: Kiss Gabriella és Nemes Imre
