Aki(k)től a harang szól – 5. rész
Kalmár Józsefné Fazekas Anna
A kettős évforduló kapcsán, és karácsony közeledtével, érdemes sorba venni, Félegyháza „újkori történelmében” kik és hányan voltak, akik személyes vagyonuk egy részéből, valamilyen belső indíttatásból, harangot öntettek szeretett városuknak.
Eddigi ismereteink szerint az elmúlt 276 évben összesen 58 harang és a 12 harangból álló harangjáték működött/működik. Ezek közül 15+11 darab létrejötte konkrétan köthető egy-egy személyhez vagy házaspárhoz. A rendelkezésre álló adatok nem hagynak kétséget az öntettetők kiléte felől, hiszen neveik nyilvánosan, a harangokon ércbe öntve olvashatók.
Az első ilyen személy Czakó István volt 1743-ban. A városba települők közül ő hitelezte meg az első két harang vásárlását. Később a Templompénztár Kimenetel oldali első bejegyzés tanúsága szerint: „a két első harangokra kölcsön föl vett pénzeket” visszafizették neki, 25 rajnai forintot. Így neve a harangokon nem is szerepel(hetet)t, ám a gesztus sokat elárul jelleméről.
Az elkövetkező 137 évben nem volt kiemelkedő egyszemélyi felajánlás. A városi kegyuraság és az egyház közpénzből oldotta meg a harangok beszerzését. Természetesen voltak gyűjtések egy-egy harang vételekor, de azok között nem volt említésre érdemes összeg.
1880 májusában, a Szent István Templom építésekor elsőként, Kalmár József kiskun kapitány neje, „Fazekas Anna” vállalta egy kb. 20 mázsás nagyharang (Szent Anna) elkészítési költségeinek viselését. Őt nem kell bemutatni a félegyháziaknak. Felajánlása nyomán kezdtek megnyílni a pénztárcák: a második harang (Szent István) elkészítésének költségeit „Juhász András és Seres József” vállalták. A negyedik harang (Szent László) költségeit „Zanócz Imre és fogadott leánya Favágó Rozália”, míg az ötödik harangét (Szentháromság) „öreg Csenki János és Tüski Magdolna házastársak” vállalták magukra. A sok kisebb összegű adományból készült el a harmadik harang (Boldogságos Szűz). Az egy Szentháromság harang kivételével mind besorozták az első világháborúba.
1896 a következő dátum. Selymesben, a Mária-dűlő szegedi főút felőli végénél szenteltek egy magánadományból készített harangot. Az adományozók: „Magyari Ferenczné szül: Toth Ágnes illetve Dobos Imre és neje Toth Teréz.” Ez a harang szolgál ma az Újtemplomban miseharangként.
Öreg-Galambosban van az 1904-ben öntött, az alsógalambosi gazdaság részére felszentelt harang. Készíttetőik az a „Trungel Nagy Antal és neje Anna” voltak, akiknek a korabeli (birtokos) térkép alapján a környéken számottevő birtokuk volt. Ez a harang ma is a helyén van.
1925-ben ismét nagy adakozás volt a városban: ekkor pótolták vissza az első világháborúban rekvirált nyolc harangot. Ezekből kettőn jelentek meg új adományozói nevek. Az Ótemplom névadójának tiszteletére szentelt, 660 kg-os harang előállítási költségeihez nagyban hozzájárultak: „dr. Hoffer József és neje Endre Szidónia; Bencsik Boldizsár és neje Fái Rozália; ifj. Kristóf Ferencné szül: Tombácz Julianna; özv. Nemes Nagy Józsefné; Fazekas István és neje Weszelka Julianna; özv. Keserű Antalné, sz. Kocsis Rozália; özv. Tarjányi Gáborné, sz. Szabó Rozália; özv. Lőrincz Sándorné.” Az 1950-es évek elején ez a harang tűnt el nyomtalanul.
Endre Szidónia
A másik, szintén ótemplomi 330 kg-os harang csináltatását a felirat szerint: „Isten dicsőségére és egyetlen, boldogult fiunk János emlékére Lőrincz János és Szelepcsényi Anna házastársak biztosították adományukkal.” Az 1967-ben megrepedt harangot három év múlva pótolták: ma ő a Szent István harang.
Két évvel később, 1927-ben a Csongrádi úti külső iskolánál szenteltek harangot. A város egyik virilis polgára, a mai Kalmár József utcában egykor élt „Ónodi Károly és neje Pintér Mária és szeretett gyermekeik készíttették Isten dicsőségére.” Az 1980-as évek második felében a funkcióját vesztett harang a Kiskun Múzeumba került.
A református kisharang adományozói
A mai Damjanich utca elején álló református templomot 1934. április 12-én szentelték fel. Az építkezés során váratlanul érte a közösséget Szabó Lúcia felajánlása egy új, 150 kilós harangról, amit örömmel elfogadtak. A szentelésre elkészült, ma is a kis toronyban van. Az özvegy, boldogult férjének, dr. Issekutz Gyula királyi kúriai bírónak óhajtott emléket állítani ezzel a haranggal.
Szintén egyéni adományból készült az eredetileg a Járványkórháznál, későbbi Gárdonyi Géza iskolánál felszerelt harang, amely végül mai helyére, a Felsőtemető ravatalozója elé került. Az 1925. évi harangpótláskor már adakozó Szelepcsényi család egy másik tagja, az Ótemplomban 17 évig káplánként szolgált pap jóvoltából készült, amire a harang felirata a bizonyíték: …”elhalt szüleinek, János és Sándor testvéreinek emlékére önttette e harangot Szelepcsényi András plébános, az Úrnak 1937.-ik esztendejében.” A sors fintora: ugyanezen évben pályázott az ótemplomi plébánosi székbe, de nem őt választották, és a rá következő évben solti plébánosként meghalt…
A második világháború és a kommunista diktatúra idején egyéni felajánlásból nem készült harang. Az Ótemplomban 1970. október 11-én szenteltek ugyan egy újraöntött harangot (Szent István), de az akkori előírások szerint harangért harangot fizetséggel egyenlítették ki. Csak a súlykülönbözetet és a szerelési költséget lehetett készpénzzel „megváltani”.
Az elmúló évezred utolsó napját már az Ótemplom egyéni adományból újraöntött nagyharangja (Szentháromság) búcsúztatta. Ezen nem szerepel név, de az öntőmester a megrendelő házaspár tiszteletére készíttetett, és az alsó díszítésbe öntött egy címert. Ebből kiolvasható a monogram: SzSzJ. Ennek a harangnak a történetét dolgozta fel az „Egy harang öt élete” című írás.
A tiszteletből készült címer
Négy évvel később az Ótemplomban ismét harangszentelés volt. Ekkor már fél évszázada hiányzott a toronyból nyomtalanul eltűnt (Szűz Mária) harang. Ennek pótlására a nagyharang megújítását magára vállaló házaspár jelentkezett. Adományozói név ezúttal sem szerepel a (szintén Szűz Mária tiszteletére szentelt) harangon, de a palástján megjelenik a felnagyított címer, és benne a monogram: SzSzJ.
2005-ben az ótemplomi lélekharang helyére egy bajorországi kis harang érkezett. Ennek történetét már több forrásból ismerjük, de e cikk keretében meg kell említeni az altöttingi Keresztesnővéreket (Schwestern vom Hl. Kreuz). Önként és ellenszolgáltatás nélkül ajándékozták az Ótemplomnak a most 303 éves Szent József harangot, Talapka István akkori apát-plébános közvetítésével.
A harangöntetők sorában külön fejezet a harangjáték. Az igazi csapatmunka eredményét, beüzemelésének és működésének körülményeit ezen sorozat előző témájaként már bemutattuk, így nem kívánjuk ismételni. Ehelyett, zárszóként álljanak itt neveik a feliratozásoknak megfelelően:
Szövegszerkesztés a készülő harangjátékra
„Pintér Csaba és családja; Solymosi család; Dr. Klazsik György és neje, Dr. Kiss Gabriella; Dencs László; Hajdú Imre, neje Sisák Erzsébet és gyermekeik; Szabó Imre és felesége László Ildikó; Nemcsok Ferenc és családja; Dr. Szabó József és családja; Bozóky László családja; Tóth Vince és családja; és egy név nélkül: Szülők emlékére, gyerekek örömére;”
Áldott Ünnepeket kíván a szerző:
Szabó-Szűcs József (SzSzJ)
