Kolosszális táj-restaurációs ötlet egy bugaci építésztől
Borítókép: Szántó Hunor Albert az egyik díjátadón
Fotó: Gulyás Attila
Szántó Hunor Albert tavaly diplomázott a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építész Karán. Bár egyetemi évei után a fővárosban maradt, szíve visszahúzza a szülőfalujába, Bugacra. Nem csoda, hogy diplomamunkáját is a bugaci puszta ihlette. A Táj-Restaurációs Központot a 2012-ben leégett ősborókásba álmodta meg.
Fotó: Konyhás István
A tervezést több hónapos kutatómunka előzte meg. Szántó Hunor azt vizsgálta, hogy milyen körülmények vezettek az ősborókásban pusztító tűzhöz. Mint a baon.hu-nak elmondta, az előzmények évtizedekre nyúlnak vissza. A környezeti katasztrófában közrejátszott például a tanyák elnéptelenedése, illetve az is, hogy a legeltetést felváltotta a nagyüzemi állattartás. Ez a táj úgy tudja magát a leghatékonyabban fenntartani, ha úgymond összedolgozik az emberrel. Az ősborókás addig működött nagyon jól, amíg a legelő állatok megették a földre lehullott, elszáradt növényeket. Azáltal, hogy az ember kivonult a területről és megszűnt a legeltetés, nem tisztította meg a területet semmi, a bokrok összenőttek, így gyorsult fel a tűz terjedése is, és akadálytalanul tarolhatta végig a mintegy ezerhektáros védett területet.
Műholdképen az ősborókás füstje
Fotó: Időkép
A leégett ősborókás visszatelepítése komoly kihívást jelent a szakembereknek. A tűzeset kirívó mértéke, valamint a jelenkori inváziós fajok és klimatikus hatások miatt ez a folyamat természetes úton nem tud megindulni. Ebben a folyamatban nyújthat segítséget a Szántó Hunor által tervezett Táj-Restaurációs Központ. Ez az épület tartalmaz minden olyan funkciót, amely teret adhat ahhoz, hogy az újratelepítés megindulhasson. Helyet kap benne szállás és közösségi tér négy kutató számára. Az épületben a hangsúlyt a növénytermesztés kapja, így van benne úgynevezett inkubátorkert, magtár, csíráztató és egy előnevelő. Mindezt egy hatalmas kerítés teszi védetté. Ha pedig az elültetett növények kellően megerősödnek, kiültetik őket a nemzeti parkba. Ahhoz, hogy mindez hosszú távon fenntartható legyen, fontos a legeltetés visszavezetése a területre, ezért egy pásztorlak is helyet kap az épületben.
Fotó: erdotuz.hu
Szántó Hunor szerint mintegy három évtized kell ahhoz, hogy az ősborókás feléledjen és a természet ismét önfenntartó legyen. A tájrestaurációs központra utána már nem lesz szükség, hiszen beteljesítette a célját. Ezért úgy tervezte meg, hogy az, a vályogból épült tanyákhoz hasonlóan, visszaolvad a természetbe.
Szántó Hunor Albert diplomamunkájával elnyerte a Magyar Építész Kamara és a Magyar Építőművész Szövetség kiemelt fődíját, az egyetem által alapított Hauszmann-díjat, a legjobb öt közé választották a Szerbia, Románia, és Magyarország térségében élő építészek számára meghirdetett BÉTA-versenyen. Ugyanakkor a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szántó Hunor tervét delegálta a Brit Építészek Királyi Intézete diplomaversenyére, ahol bár helyezést nem ért el, de már a világ élvonalában való részvétel is nagy elismerést jelent a fiatal tehetség számára. Legutóbb pedig az Építészfórum által alapított Média Építészeti Díjat vehette át.
