105 éve született Lükő Gábor
Képgaléria
1909-ben született Komáromban, egyetemi tanulmányait Budapesten és Bukarestben végezte. 1933-ban Dimitrie Gustikutatócsoportjaival vett rész falukutatásban, Brǎiloiu mellett dolgozott, folklór-, néprajzi és szociológiai anyagokat gyűjtött.[1] 1936-ban doktorált; 1937-től 1945-ig a Déri Múzeummunkatársa volt, 1946-tól egyetemi magántanár, 1950-1970 között a gyulai, bajai és kiskunfélegyházi múzeumokban dolgozott.
Tanulmányai hazai és külföldi folyóiratokban is megjelentek. Legfontosabb önálló könyve A magyar lélek formái, melyen élete nagy részén keresztül dolgozott: bővítette, javítgatta. A néprajz területén tudományterületek közti (interdiszciplináris) jellegű összegzésre törekedett a népzene-, népköltészet-, népművészet-kutatás területén, nemcsak Magyarország kisebbségi és többségi nemzetiségei, hanem a finnugor és török jellegű népek között is.
A Magyar néprajzi lexikon szerint „Szűkebb kutatási területe a népzene, népköltészet és népművészet formai elemzése és kelet-európai összehasonlítása.”[2] Munkáin – noha antifasizmusát, tehetségét és becsületességét (utóbb) méltányolták – marxista kritikusai „idealista beütéseket” véltek felfedezni (ti. Lükő nem tartozott a marxisták közé), Magyarországon sem a germán, sem szovjet-szláv tudományos dominancia idején nem tartozott – úgymond – a legtöbbet dicsért tudósok közé; 1948-ban a felsőoktatásban lezajló ideológiai tisztogatás, és ezzel összefüggően a Társaslélektani Intézetmegszüntetése miatt a kommunista hatalomátvétel után ún. kényszernyugdíjazás áldozata lett. Ez az intézkedés meghatározta élete későbbi alakulását, és végérvényesen a tudomány mellőzött, agyonhallgatott kutatója lett.
Politikai népszerűtlenségéhez munkáinak más tudósokat, áramlatokat (név nélkül, de felismerhetően) kritizáló, enyhén ironikus megjegyzései is hozzájárulhattak; de az is, hogy körülbelül egy nemzedékkel megelőzte korát: több fő gondolata (például aszemiotika eredményeinek a néprajzban való alkalmazása) csak a skandináv, prágai és egyéb nyugati eredetű néprajzi iskolák hatására terjedt el itthon és lett általánosan elfogadott (noha Lükő tőlük függetlenül dolgozott és ért el eredményeket). Fő művét megjelenése idején teljes csend, gyanakvás fogadta, egyetlen jelentősebb recenzió sem jelent meg róla. 2001-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
Fotó: wikipedia
A 2 képen Lükő Gábor az Ipolyi Arnold Népfőiskola előadója. A kép 1992 májusában készült.
