A felelősségvállalás jegyében ültettek fűszernövényeket a bugaci gyerekek
Ennek apropóján beszélgettem Kengyel-Virág Veronikával, a könyvtár vezetőjével és a különféle egyedi rendezvények megálmodójával. Kitértünk arra, hogy honnan ez a rengeteg ötlet, mi ezekkel a cél, és arra is, hogy hogyan tud ennyi gyereket megmozgatni, becsalogatni a könyvtárba.
– A közösségi média fejlődésével lehetőség nyílik nemcsak az olvasók felé kommunikálni, de betekintést nyerhetünk más vidéki könyvtárak napjaiba, ötletet meríthetünk azokból. Ezek közül szemezgetve megvalósítjuk, bővítjük, az itteni igényekre alakítjuk a programokat. A „könyvtárcsalád” már jó nagy, hiszen itt a legkisebbektől a régebb óta fiatalokig, mindenki megtalálhatja a számára megfelelő könyvet, programot. Főként mégis a gyerekeknek szólnak ezek, hiszen azt valljuk, hogy a kicsik olvasásra szoktatását, a könyvek szeretetét már egészen pici korban be kell vezetni az életükbe.
Volt a könyvtár kertjében egy használaton kívüli sziklakert, amelyet szerettünk volna valamilyen módon felújítani. Ehhez segítséget kaptunk a hivatali karbantartóktól, akik szétszedték a felhagyott sziklakertet, és egy teljesen újat építettek, amelyekbe a bugaci levendulaház vezetőjének segítségével a megfelelő helyre ültettük a tőle előre megvásárolt fűszernövényeket. Hogy az örökbefogadó még közelebb kerüljön a növényéhez, Juhász Mária tanító és kézműves, gyönyörű mázolt agyagtáblákat készített, amelyeken rajta van a több mint 20 növény és a 32 örökbefogadó gyermek neve, ezek jelölik, hogy melyik, kié. Az összetartó közösség tagjai közül volt, aki süteményt vagy üdítőt hozott, volt, aki a tündérkert megépítésénél segédkezett.
Bízunk benne, hogy a fiatalok, akik itt most gondos munkával elültették örökbefogadott növényeiket, rendszeresen visszajárnak majd locsolni, ellenőrizni a fűszernövények állapotát és közben betérnek a könyvtárba is egy kis olvasnivalóért. Mostantól a könyvtár udvarának kapuja mindig nyitva áll előttük. Amikor eljön a metszés ideje, akkor pedig szólni fogunk mindenkinek, hogy jöjjenek és vigyék haza konyháikba a növényekről leszüretelt leveleket és ágakat. Nincs ugyanis jobb annál, ha azt fogyaszthatjuk, amit szorgos munkával mi magunk gondoztunk.
T. L.