Magyar Törzsi Gyűlés Bugacon

Lovak dobogásától volt hangos a puszta augusztus 12. és 14. között Bugacon. E rendezvény egyike azoknak, amelyet minden magyarságtudatú hagyományőrző ember már jó előre beír a naptárba, hiszen ez a Kárpát-medence egyik legnagyobb hagyományőrző találkozója. Az idei évben több mint 10 ország, és két tucatnál is több hun-türk tudatú népcsoport csatlakozott a rendezvényhez.

Borítókép és további fotók: Kovács Rita

Az egész találkozó afféle nehezen leírható hangulatot sugározott. A dobok hangját, a lovak dobogását, az örömittas énekek dallamát messzire fújta a szél. Hagyományőrző ruhákba öltözött férfiak és asszonyok mezítláb jártak és gyermekeik, mit sem törődve a kosszal, szintén önfeledten játszottak. A ma emberének szinte elképzelhetetlen az a lazaság, az az önfeledt boldogság, amiben ezek az emberek élnek. Közvetlenség és barátságos beszélgetések jellemezték a résztvevőket.

A találkozó mozgatórugóját alkotó szervezőgárda és hozzájuk szorosan kapcsolódó vendégek rendkívül befogadók és nyitottak voltak a rendezvényre kilátogatókkal. Őszintén és szeretettel meséltek arról az életérzésről, arról az életmódról, amit ők képviselnek, nemcsak a rendezvényen, hanem a mindennapjaikban is. Ahogy őseinknek, úgy az őseink hagyatékát őrzőknek is mindennapi részét képezik a lovak, a lovakkal kapcsolatos versenyek, játékok, élethelyzetek. Éppen ezért a küzdőtéren számos lovas ügyességi és harcászati bemutatót láthatott a közönség. A leglátványosabb, és talán a legelgondolkodtatóbb rész a ”nomád vonulás” volt, amikor is a különböző népcsoportok képviselői a honfoglalás korát idéző életképet bemutatva felvonultak gyalogosan, lovakkal, szekerekkel. Hogy miért elgondolkodtató? A ma embere szinte el sem tudja képzelni azt, hogy milyen lenne autók nélkül, gyalogosan vagy éppen lóháton eljutni egyik helyről a másikra, mit sem törődve az időjárással és még számos, az akkor élők életét erősen befolyásoló tényezővel.

A gyermekeket népi játszótér, pónilovaglás és számos kézműves játék várta. A felnőttek pedig amellett, hogy különféle kézműves ételeket és italokat kóstolhattak, szert tehettek különféle, korábban minden nap használt tárgyra, amelyek talán mára feledésbe merültek, annak ellenére, hogy jó szolgálatot tehetnek még ma is. Például agyagedények, fából vagy éppen rézből készült használati tárgyak. Ezen felül csontokból, agancsból, bőrből és kövekből készült ékszerek, dísztárgyakat is megvásárolhattak a látogatók.

T. L.