Nyugdíjas lett Karádi János „Jaja”
Nem lehetett őt nem észre venni. A mindennapokat különböző kiegészítőkkel: sállal, különleges nyaklánccal, olykor komplett katona, szafarivadász jelmezzel tette színesebbé, és kiskocsiját is rendszeresen feldíszítette. Ő az, aki december 6-án Mikulásnak öltözve végezte a dolgát és szaloncukrot osztott a járókelőknek, aki március 15-én kokárdát tűzött és nemzeti színű zászlóval csinosította ki a munkaeszközét is. Aki futóversenyeken jelmezbe bújva teljesítette a távot, és aki büszke volt a munkájára és arra, hogy dolgozhat.
Szatmári Andrea, a Félegyházi Városfenntartó Nonprofit Kft. ügyvezetője elmondta, bár sokak által nem megbecsült ez a fajta fizikai munka, amit Karádi János is végzett, ő mégis alázattal, mindig tisztelettudóan és jókedvvel tette a dolgát. Karádi János munkatársai között soha nem voltak jellemzőek a szomorú reggelek. Így – cáfolva az ismert mondást, miszerint senki sem pótolható – őt talán nem fogja tudni soha, senki pótolni.
– Ment-ment az utcán, a virágos lányokkal, süteményes hölgyekkel beszélgetett, énekelt, takarított. A munkáját mindig lelkiismeretesen elvégezte, nagyon figyelt mindenre, és ha ő nem tudta megoldani az adott problémát, akkor mindig jelezte a felettesének azt. Soha nem kellett figyelmeztetni rá, hogy mi a feladata. Tudtuk kezelni a furcsaságait: nem mondtuk soha neki, hogy ne énekelj, ne hallgass zenét, ne készülj, ne öltözz be, mert így szoktuk meg őt.
Ürmös Anikó négy éve volt közvetlen felettese Jánosnak, aki a köztisztasági részlegen dolgozott nyolc órás műszakban. Ő volt a belső parkos, övé volt a Kossuth utca többek között. – Olyan hozzáállása volt a munkához, mint nagyon keveseknek. Büszke volt rá, hogy dolgozhat. Ez látható is volt: sugározta magából a jókedvet, énekelve dolgozott. Az egész környezetet ilyennek szerette volna látni. Minden ünnepre már korán készült: húsvét, nemzeti ünnep vagy a Mikulás. Egyfajta jóérzést adott az embereknek, hogy kukákat üríteni is lehet büszkén és elégedetten – fogalmazott Anikó. Hozzátette: nem volt könnyű dolga, hiszen egy kis szellő tönkre tudta tenni azt, amin előtte órákig dolgoztak.
Karádi Jánost telefonon értük utol, hogy gratuláljunk nyugdíjba vonulásához. Meghatottan mesélt nekünk az elmúlt évekről.
– Nagyon nehéz erről beszélni, de most pihenésre van szükségem. Sokat dolgoztam. Mindenkivel szerettem dolgozni. Köszönöm a társaságnak, ennek a király, szuper csapatnak, hogy eddig velük lehettem, Kiskunfélegyházának, hogy ilyen szép zöld városunk lett. Az volt a dolgunk, hogy minél szebbé tegyük Kiskunfélegyházát. Tudom, hogy szükség van rám, de most itthon van nagyobb szüksége rám a családnak, unokáknak.
Végezetül arra kért mindenkit, hogy próbáljunk meg tenni a környezetéért és tartsuk azt tisztán! Megköszönte, hogy megkerestük és jó egészséget kívánt mindenkinek. A kollégái nagyszabású összejövetelt szerveztek János nyugdíjba vonulásakor, ahol tortával, személyes ajándékokkal, logóval ellátott emlékekkel kedveskedtek neki. Szatmári Andrea elmondta, hogy bármikor szívesen látják újra a cégnél, ha úgy döntene, hogy visszatérne nyugdíj mellett néhány órában dolgozni.
Z. A.
