Megemlékezést tartottak az aradi vértanúk emlékére
Képgaléria
„Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.”
Kezdte ünnepi gondolatait Petőfi Sándor versével Takácsné Medveczki Zsuzsanna, majd Kossuth Lajos szavaival folytatta, amelyeket a 13 mártír emlékezetére írt 1890-ben torinói emigrációjában: „Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a honszabadság Istenének legjobb áldásaival az örökkévalóságon keresztül; engem, ki nem borulhatok le a magyar Golgota porába, engem október 6-a térdeimre borulva fog hontalanságom remete lakában látni, amint az engem kitagadott Haza felé nyújtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, s a magasztos példáért, melyet az utódoknak adtanak…”
– Kossuth 1890-ben rögzített emlékbeszédében Aradot a „Magyar Golgotának" nevezi. Mily találó kép ez! Ahogy Jézus szenvedésével váltotta meg a világot a Golgota hegyén, úgy áldozták vérüket a szabadságharc hősei a magyar hazáért. Ezért aztán Arad emléke nem lesújt, nem megfélemlít, hanem épp ellenkezőleg: bátorít, ösztönöz: ha ilyen kiváló emberek áldozták életüket a nemzetért és egész Európa szabadságáért, akkor igyekeznünk kell méltónak lenni hozzájuk! A bíróság az aradi tizenhármakat két szempont alapján választotta ki: egyfelől mindegyikük a császári hadsereg tisztjeként kezdte meg katonai pályafutását, másfelől pedig valamennyiükről elmondható volt, hogy az 1848. október 3-i uralkodói manifesztum kiadása után – amelyben V. Ferdinánd önkényesen feloszlatta a magyar országgyűlést – önálló seregtesteket vezettek. Bár ehhez rendes esetben tábornoki rang szükségeltetett, Lázár Vilmos személyében mégis akadt egy kivétel, akit Bem az utolsó napokban nevezett ki ezredesnek, és a világosi fegyverletételkor állt először egy seregtest élére. A haditörvényszék elé állított tisztek elleni vád elsősorban fegyveres lázadás volt, amit a Függetlenségi Nyilatkozat kiadása – 1849. április 14-e – után szolgálatban maradók esetében felségárulásnak minősítettek.
A törvényszék – Haynau kívánságának megfelelően – szeptember 26-án valamennyi honvédtisztet kötél általi halálra ítélte és Haynau szándékosan október 6-ára, a bécsi forradalom és Latour hadügyminiszter meggyilkolásának évfordulójára időzítette, amivel egyértelművé tette, hogy az eljárások célja a bosszú és nem az igazság volt. Az aradi vértanúk fényesen ragyogó példaképet adtak az utókornak, a bátorság, a hűség, a hazaszeretet és a mérhetetlen szabadságvágy példaképét – majd Takácsné Medveczki Zsuzsanna felsorolta az aradi vértanúk neveit, akikről néhány tényt is megosztott a hallgatósággal. Végezetül további történelmi tények hangzottak el október 6-ról: – Ugyanezen a napon végezték ki Pesten Batthyány Lajos volt miniszterelnököt. A gróf nem engedte, hogy bekössék a szemét, és maga vezényelt tüzet hóhérainak.
A szabadságharc ugyan elbukott az osztrák és orosz túlerővel szemben, de a nemzet áldozata nem volt hiábavaló. A küzdelem társadalmi vívmányait: a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést és a törvény előtti egyenlőséget már nem lehetett meg nem történté tenni. A haza függetlensége 1867-ben a kiegyezéssel – ha korlátokkal is – de megvalósult, újra lett felelős magyar kormány, az ország megindult a felemelkedés és gyarapodás útján. Azóta nyilvánosan is tisztelgünk a mártíroknak, ők a történelmi győztesek, nem pedig az akkori legyőzőik.
Október 6-a a magyar történelem gyásznapjai közt az egyik legismertebb. Még az augusztus 13-i világosi kapitulációnál is jobban emlékezünk Aradra, mert e város szimbólum lett, a hősi küzdelem utáni megtorlás emléknapja. Vitathatatlan az aradi vértanúk jelentős szerepe, de ennek ellenére igazi vállalásukat csupán csak elképzelni tudjuk. Ha valaki életét adja a magyar szabadságért függetlenül a származásától, akkor annak magyarságát és bátorságát nem lehet vitatni – emelte ki a Platán iskola igazgatóhelyettese.
Az emlékezés után Varga Katica megzenésített verseket adott elő gitárkisérettel. Az esemény végén az emlékezés koszorúit a városvezetés, az iskolák és a civil szervezetek képviselői helyezték el.
V. B.
Fotó: Fantoly Márton
