A trianoni eseményekre emlékeztek

Koszorúzási ünnepséget tartottak a város két pontján június 4-én, visszaemlékezve a 104 évvel ezelőtt, Magyarországon, 1920. június 4-én eseményre, amikor aláírták a versailles-i Nagy Trianon-kastélyban az első világháborút lezáró trianoni békeszerződést. Ezzel Magyarország sorsa örökre megpecsételődött, ugyanis a korábbi 283 ezer négyzetkilométeres terület 93 ezerre csökkent és a lakosság száma is jelentősen visszaesett: 18,2 millióról 7,6 millióra.

A délelőtti órákban a kiskunfélegyházi városháza előtt ereklyés zászlófelvonást tartottak, ahol Görög Anita kulturális referens Juhász István nyugalmazott tanár, városunk díszpolgára szavaival idézte fel a magyar történelem meghatározó eseményét. Kollár László önkormányzati képviselő, egy erre az alkalomra készített országzászlót ajándékozott a városnak.

14 órától a Kiskunfélegyházi Sarlós Boldogasszony Templom – Ótemplom előtt Gombás Bende, a Kiskun Múzeum munkatársa és Seregély Csilla énekes előadását hallgathattuk meg. Ezt követően városunk intézményeinek és pártjainak képviselői megkoszorúzták a templom előtt álló a Magyarok Nagyasszonya-szobrot.

Gombás Bende az alábbi gondolatokkal emlékezett meg a trianoni eseményekről: – Nem lehet szavakba foglalni azt a kárt, amit az I. világháborút lezáró békediktátumokkal Magyarországnak okoztak a győztes hatalmak. Az Antant szövetségesek már 1918 nyarán döntöttek Ausztria–Magyarország felosztásáról. E szerint olyan tisztán magyarlakta területeink vesztek oda, mint Csallóköz, Mátyusföld, a Dunamente, Nógrád, Gömör és Felső-Bodrogköz, délen a Drávaköz, Bácska és Észak-Bánát magyar többségű részei. Az utódállamok fennhatósága alá 3.727.205 magyar került, azaz minden harmadik magyar embert idegen uralom alá kényszerítettek. Az élelemtermelő termőterületeink 60 százaléka, a szántóföldjeink 57 százaléka, a legelőink 72 százaléka, a szőlőink egyharmada, az erdőink 85 százaléka mellett állatállományunk veszteségei szintén felmérhetetlenek voltak. Az 1,6 millió lóállományból maradt 850 ezer, a 7,3 millió sertésből maradt 3,5 millió, a 6,2 millió szarvasmarhából 4 millió, a 6,5 millió juhállományból 1,8 millió maradt. Miután minden sóbányánk határon kívülre került, így sókitermelésünk nulla lett. Széntermelésünk egyharmada elveszett. Vízierőműveink 90 százaléka, hévízforrásaink, gyógyfürdőink 70-90 százaléka szintén elveszett. A Magyar Királyság teljes vasúthálózatának 42,2 százaléka maradt meg. Útjaink 60 százaléka, vízi útjaink 65 százaléka került idegen kézbe. A békekötés előtti Magyarországon 4224 gyár működött, amiből 2075 maradt. Ugyanígy a gyönyörű történelmi magyar városaink: Pozsony, Kassa, Eperjes, Munkács, Szatmár, Arad, Kolozsvár, Temesvár, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Szabadka, Kikinda, Eszék, Kismarton. Csak néhány a fájdalmas kulturális, történelmi veszteségeinkből.

V. B.

Fotó: Fantoly Márton