Az igazi élménypedagógia: Waldorf-olimpiát szerveztek Szolnokon az ötödikeseknek
Képgaléria
Óriási élmény volt minden résztvevőnek. Ez az igazi élménypedagógia. Tanítók, tanárok, szülők, testvérek, nagymamák, nagypapák, régi diákok együtt szurkoltunk nekik. Tapsoltunk, buzdítottuk őket, hogy megcsinálják! Lefussák a távot, igyekezzenek az ugrásban, szép íve legyen a gerelyüknek, hogy úttá váljon minden lépés…
Hetek óta éneklik ötödikeseink:
„Úttá válik minden lépés
Talpad alatt, mit megteszel!
Erővé a súly, az a súly
Amit felemelsz!
Karjaidban messzeség van
Bátor íve te leszel.”
(Kertész Eszter, Waldorf-tanár)
Milyen is egy Waldorf-olimpia? Évek óta próbáljuk megfogalmazni. Azt tudjuk, hogy a pedagógiánk fontos eleme. Ebben az évben Lajos Mónika, az ötödikesek osztálytanítója arra kérte az osztályát, hogy írják le érzéseiket, gondolataikat, mondják el ők, mit éltek meg.
Hát ilyen a Waldorf-olimpia:
„Olimpia… Az életem fénypontja… Úgy éreztem, hogy ekkora örömben még nem részesültem. Mikor állsz egyenesen, fejed az ég felé, mindenki téged néz. Rajtad a sor… Megfogod a gerelyt, s állsz, a bensődbe tekintve és valami mélyen sugárzó nyugalmat érzel. Majd a lábadat hátra teszed, s célzol. A messzeségbe nézel, s a testedet öröm önti el. És dobás! Elengedted a gerelyt. Érzed azt az erőt, amely benned lakozik. Suhan a gerely a föld felett, majd lefelé veszi az irányt és a földbe zúdul. (…) De nem csak az edzés volt jó. A baráti társaság is. Az is nagy erőt adott, hogy jó csapatunk volt. A szabadidőnkben lementünk a Tiszára. Az ég lilás-rózsaszínesen világította meg arcunkat, s a vízben a fák tükörképét látván csodáltuk az égen repülő madarakat.” (Sütő Hanna)
„Egy városállamban fontos az összetartás. Összetartás nélkül szétesünk, és nem tudjuk fenntartani a rendet. Rend nélkül pedig szétesik a birodalom. Érdekes ám, az emberek hozzáállása is okozhatja a haza vesztét vagy a nyerést. Ezekben az olimpiai pillanatokban az istenek tiszteletét próbáljuk kivívni, s nincs olyan ember, aki ne akarna részt venni ebben.” (Eördögh Virág)
„Az Olimpia a nyolc évből a legnagyobb esemény. Mindig, minden ötödikes részt vesz rajta. Hihetetlen dolgok történnek itt. Kemény edzések, felkészülések. Vegyes érzelmek dúlnak mindannyiunkban: bátorság, félelem, jó, rossz, magabiztosság, kétség. Ezeket az érzelmeket itt és most kell átélni, semmi más nem pótolhatja.” (Miklós Emma)
„Szívem szerint még egy napig maradtam volna. Nagyon jó városállamba kerültem, egy kitartó, elfogadó, törődő és kedves csapatba. (…) A birkózás tetszett a legjobban. Egyrészt azért, mert erősítette a karom, másrészt szinte minden meccset megnyertem.” (Lopez-Filkorn Hose)
„Leírhatatlan érzés volt, amikor célba értünk a maratoni futásból. Nem vagyok jó magasugrásból, de legalább megpróbáltam. Végére hagytam a legjobbakat: a barátkozás, a háromszín ország és az összes játék. Most, hogy nem készülünk nap mint nap az olimpiára, hiányzik…” (Kiss Ivett)
„Rengeteg új barátot szereztem. A zászlófestés és a „Háromszín országjáték” hozott össze bennünket. Jó fejek voltak a városállam-vezetőink is. A diszkoszvetés magamhoz képest jól sikerült, olyan szépen szálltak a diszkoszaim, mint még soha. A magasugrásnál pedig egyszer sem hibáztam.” (Kovács Bendegúz)
„Két nagyon aranyos városállam-vezetőt kaptunk. Eleinte mindenki zárkózott volt a csapatunkban, de már az első nap végére egy csomó új barátot szereztünk. Az edzések kemények voltak, próbára tettek bennünket, de sajnálom, hogy vége lett.” (Kálmán Nóri)
„Amikor leszálltunk a vonatról, már izgultam. De kíváncsi is voltam, kik lesznek a társaim a városállamban, ki lesz a városállam-vezetőnk. Erős csapatunk volt. Sokat beszélgettünk új barátainkkal és ez nagyon jó volt. Rossz érzés volt, amikor vége lett, és el kellett hagyni a helyet, ahol voltunk. Hiányzik az Olimpia.” (Kiss Nikol)
Lajos Mónika
ötödikes osztálytanító
