Samu Csilla – A múlt megismerésével taníthatunk és közösséget építhetünk
– Mi vonzotta a múzeumpedagógiához?
– Fontosnak tartom, hogy a mindennapi rohanásban megálljunk és értékeljük a körülöttünk lévő kulturális értékeket. Hiszek abban, hogy a múlt megismertetésével taníthatunk és közösséget építhetünk. A múzeum egy biztos bázis, ahol naponta azon dolgozunk, hogy minél több embernek mutassuk meg a körülöttünk lévő csodákat. A legnagyobb motivációt a gyerekektől kapom, akik felismernek az utcán és mosolyogva köszönnek rám. Egyik kedvenc idézetem tökéletesen kifejezi mindazt, ami számomra a legfontosabb a munkámban: Carl William Buehner szavaival élve: „Lehet, hogy elfelejtik, mit mondtál nekik, de soha nem fogják elfelejteni, hogy hogyan érezték magukat szavaidtól.”
– Milyen érzésekkel vette át a díjat?
– Amikor édesapám felhívott, hogy levelet kaptam a polgármestertől, teljesen meglepődtem. Azt sem értettem először, miről van szó. Édesapám bontotta fel a levelet és könnyek között olvasta fel nekem a díj indoklását. Nagyon megható pillanat volt. Az ünnepség napján tudatosult bennem igazán, hogy elismerik a munkámat. Óriási megtiszteltetés volt, különösen azért, mert olyanokkal ültem ott, akik diákkoromban tanáraim voltak vagy mostani munkám során dolgozom velük együtt.
– Melyik projektje vagy eseménye a legemlékezetesebb pályája során és miért?
– Nehéz kiemelni egyetlen eseményt, mert mindegyikhez számos emlék köt. Az egyik legmeghatározóbb élmény az első táboroztatásom volt Borsihalmon, vagy amikor egy kis tölgyfát ültettünk közösen, ami azóta is a múzeum udvarában növekszik. Fontos program volt a vers- és prózaíró pályázat eredményhirdetése, ahol a tanulók örömét látva különösen meghatódtam. A legközelebb talán az áll a szívemhez, hogy a saját gyerekeim itt a múzeumban tudtak először felhőtlenül nevetni egy nehéz időszak után.
– Hogyan látja a közművelődés jövőjét Kiskunfélegyházán? Milyen tervei vannak a következő évekre?
– Kiskunfélegyházán sokan dolgoznak a közművelődésért, ami példaértékű. Számos eseményt együtt bonyolítunk le, és vannak olyan programok, amiket külön-külön is szervezünk. A közös munkák is bebizonyították már, hogy jó, amit csinálunk. Bízom benne, hogy ezek a jó kapcsolatok továbbra is megmaradnak és a jövőben is együtt tudunk dolgozni. A múzeumban az célunk, hogy a helyieket már kisgyermekkortól bevonjuk a múzeum életébe. Számos újításon gondolkodunk: az óvodások számára meseprogramokat, az iskolásoknak bemutatkozási lehetőségeket, az idősebb generációnak pedig innovatív foglalkozásokat tervezünk. Ezen kívül szeretnénk egy tehetségpontot kialakítani, ahol egy jó szakmai csoporttal közösen, fiatal alkotókat mentorálnánk. Az egyik legfontosabb feladat, hogy a helyi iskolák minden tanévben legalább egyszer elhozzák tanulóikat a múzeumba, hiszen a múzeumpedagógiai foglalkozások során a fiatalok tanulnak, figyelnek és alkotnak, ami fontos a gyermekek – fiatalok testi- és lelki fejlődésüknek is egyaránt.
– Mit tanácsolna azoknak, akik most kezdenek dolgozni a közművelődés területén vagy múzeumpedagógusként szeretnének elhelyezkedni?
– Ezt a hivatást csak szívvel lehet végezni. A közművelődésben és múzeumpedagógiában nem dolgozunk, ez az életünk része. A múzeumpedagógia kapocs a múlt és a jelen között, élményszerű, és segíti és támogatja az életen át tartó tanulást ezért nyitottnak és kreatívnak kell lenni, folyamatosan fejlődni kell, és készen kell állni a mindennapi kihívásokra.
V. B.
Fotó: Fantoly Márton
