Palatinus Lajos: Félegyháza elfeledett katonája
Palatinus Lajos 1921-ben született Félegyházán, majd amikor 1936-ban megkezdődött az 5-ös főút építése, ott vállalt munkát. Az akkori törvényeknek megfelelően rendszeresen járt leventefoglalkozásokra, majd 1940 januárjában a kiskunfélegyházi laktanyába került levente segédoktatói tanfolyamra. A katonaidő letöltésére 1942. október 5-én vonult be a kiskunfélegyházi gyalogsági laktanyába. A Kiskun Múzeumban őrzött emlékiratában így emlékezik erre az időre: „Bevonulásomkor azonnal a tisztesiskola-századhoz lettem beosztva, Szabó Imre főhadnagy úr parancsnoksága alá. Én nem akartam, sőt, tiltakoztam az iskola ellen, de a főhadnagy úr azt mondta, hogy én, aki már egy egyhónapos katonai kiképzést kaptam 1940-ben, nekem mindenképpen el kell végeznem az iskolát, mert ha nem, becsukat. Inkább az iskolát választottam, mint a zárkát és minden tudásomat, energiámat latba vetettem, annak érdekében, hogy ha már el kell végeznem az iskolát, ne nevessen rajtam senki, hogy még egy krumplivirágot sem tudok beszerezni, hát tanultam. Az eredmény az lett, hogy a tanfolyamnak a felénél tartottunk jóformán, mégis 1943. április 9-én előléptettek osztályelsőként címzetes őrvezetővé.”
– Palatinus Lajost mindig Papának hívtam, ugyan nem a vér szerinti rokonom. 1971-ben, az esküvőm után mutatta be nekem az édesanyám. Felnőttként ismertem meg őt, és mivel édesapám fiatalon meghalt, így egyfajta apa-fiú viszony alakult ki közöttünk. A rendszerváltás után, 40 évesen nyugdíjaztak és onnantól kezdve a Papával közösen vállaltunk munkát Fejér megyében, különböző katonai szervezeteknél. Nagyon sokat utaztunk együtt, amíg az egészsége engedte. Tiszteletből vettem fel a vezetéknevét – fogalmazott Palatinus Jobbágy András.
Megtudtuk azt is, hogy Lajost mindig is a katonai pálya és a történelem érdekelte. – Félegyháza szülöttjeként az itteni ágyús laktanyából indult, innen lett a Horthy Miklós kormányzó védelmére alakult Magyar Királyi Testőr Lövész Zászlóalj szakaszvezetője. A felvételhez szükséges orvosi vizsgálaton a 18 főből mindössze 4-en feleltek meg, köztük egyetlen félegyháziként a Papa is. A háború után Tildy Zoltán köztársasági elnök testőrségének őrmestere lett, majd az egység feloszlatása után több alakulatnál szolgált. 1953-ban visszahelyezték Kiskunfélegyházára szolgálatvezető beosztásba, törzsőrmester rendfokozattal. Egyszerű katonaember volt, soha nem bántott senkit, csak végrehajtotta az utasításokat. Nagy, magas ember volt. Mikor Félegyházán szolgált, a felettese, Pénzes László mindenhová magával vitte, mondván, hogy egy ilyen nagy katonától, mindenki tart – mesélte.
Palatinus Lajost Félegyházán érte az 1956-os forradalom és szabadságharc. Emlékiratában így ír ezekről a napokról: „Mint általában az országban mindenütt, nálunk is megmozdult a hangyaboly. Jöttek a véleménynyilvánítások, egyes személyek magatartásának a véleményezése… A városban csendes tüntetések voltak, fegyvertelenül. Közben Tiszakécskéről hozták a sebesülteket… Nálunk is voltak tisztek, akik fegyverhez akartak nyúlni, mint például az elhárítótisztek”.
Palatinus Lajost 1956. november 3-án lakásán letartóztatja két orosz gépkarabélyos katona, majd Kecskemétre az orosz parancsnokságra viszik. 1957. március 29-én lefokozzák, és elbocsájtják a hadsereg állományából.
– Leszerelése után szeretett volna visszakerülni Félegyházára, de egy politikai tiszt közbenjárására Fejér megyébe került. Itt levizsgázott szobafestés-mázolásból és főként Inota és Várpalota térségében dolgozott, majd egy rövid időre a félegyházi gépgyárban helyezkedett el. Három hónapnyi munka után visszatért Inotára a kohóba darukezelőnek, 1978 májusában pedig nyugdíjba vonult – emlékezett vissza Palatinus Jobbágy András.
Palatinus Lajost 1993. október 29-én a Honvédelmi Minisztérium Rehabilitációs Bizottsága rehabilitálta az 1956-os megaláztatottságból, és visszakapta rangját, becsületét, valamint katonai nyugdíját. Hátralevő életében elismerések, kitüntetések kárpótolták.
1991 októberében Göncz Árpád köztársasági elnök emléklapot adományozott neki a nemzetet és a történelmet formáló nehéz időkben tanúsított példás helytállásáért. 1993. március 15-én Nemzeti Ellenálló emlékérmet kapott, és ugyanebben az évben vette át a Honvédelmi Minisztérium által adományozott a „nácizmus elleni harcok önkéntes katonájának” című emléklapot is. 1995. május 9-én a Magyar Nemzeti Ellenállók emléklapját, 1997-ben a honvédelemért kitüntető cím II. osztályú érdemérmét kapta meg. 1997. október 21-én a Honvédelmi Minisztérium Fejér Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnoka, példamutató magatartása elismeréseként törzszászlóssá léptette elő. 1998-ban második világháborús emlékéremben, 2000. október 23-án 1956-os emlékplakettben részesült. 2001-ben főtörzszászlóssá léptették elő. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából több székesfehérvári szervezet is emléklappal köszöntötte. 2002-ben a Szent László hadosztály volt katonáinak baráti köre emléklappal ismerte el a hősi halottak emlékéért végzett munkáját. A félegyházi származású katonától 2006-ban Székesfehérváron búcsúztak, dísztemetésen.
G. E.
