Egy előkert újjászületése
Képgaléria
Saroktelket álmodtunk meg magunknak és ezt meg is találtuk négy éve az Attila és a Gábor Áron utca sarkán. A lejtős előkertben az esőzés hiánya és az általunk nevezett „fűnyírás” eredményeképpen minden növény kiégett. Ezzel párhuzamosan a talajminőség-romlás hatására nem maradt más, csak a por és a tarack. Szívszorító volt minden nap ezt az élettelen földterületet látni.
Minimális költséggel szerettük volna a természetet újraéleszteni ezen a területen, ami környezetbarát és könnyen fenntartható lesz a jövőben. A tavalyi évben mindenekelőtt megépítettünk a domboldalra egy sziklakertet, hogy a vizet meg tudjuk tartani. A családtól kapott kövekből és az átültetésre váró, vagy az általunk töveztetett növényekkel ültettük be. Barátaink lecserélt növényeit is szívesen megmentettük. Fűszerkertötletünk újabb nagy területet foglalt el és zöldesített be.
Mindezek ellenére a talaj egy nagy területen továbbra is teljesen fedetlen volt, amit vadvirág magkeverékkel szórtunk be. A búzavirág, pillangóvirág és a pipacs sok beporzót vonzott, így fellendült az élet. Mikor ősszel elvirágoztak, nem szedtük össze a keletkezett zöldhulladékot, hanem helyileg kezdtünk el komposztálni az előkertben. Ezzel együtt a talajtakarást is elvégeztük, ahogy Szomoru Miklós (Egy kertész kertje Pilisszentkereszten) videóiban is már korábban láttuk. A továbbiakban folytattuk a komposzthagyó mulcsozást a családtól összeszedett falevelekkel és a ház környékén keletkezett nagyobb zöldhulladékokkal. Tavasszal a talajtakarás még nem érte el a megfelelő vastagságot, hogy a tarack ne törjön utat magának, gyomirtót nem akarunk használni, így a városi példát követve, levágott füvet gyűjtöttünk az ismeretségi körből, amivel folytattuk a takarást. Már fél év alatt javult a talaj minősége, a látható és láthatatlan talajlakók száma és a talaj vízmegtartó képessége is, ami látszik a növények fejlődésén. Ezt követően is szárazságtűrő, talajtakaró, virágzó, évelő növényeket részesítettük előnyben az ültetéseknél, a városi kertekben ellesett társításokkal megegyezően. A jelenlegi növénybeültetések és a talajtakarás kialakítása után minimális energiaráfordítást igényel a kert fenntartása.
A vadvirágok másodvirágzásától és a télen a madaraknak kiszórt napraforgómagoktól berobbant az élet a sarki kis kertünkben. Virágzó növényeinkre megszámlálhatatlan fajtájú beporzók (méhek, darazsak, dongók, lepkék, pillangók), madarak (tengelic, rigó, zöldike, galamb) érkezik. Giliszták, csigák és gombák segítenek a komposztálásban, a régen látott szöcskék is újra felbukkantak.
Számunkra meglepő volt egy előkert közösségépítő szerepe. A szomszédok kíváncsian figyelték a munkánkat, majd segítettek benne, ahogy látták a fejlődést. Volt, aki füvet hozott takarásnak, virágmagokat szórt a változatosságért vagy olyan hosszú slagot szerelt össze, hogy annak segítségével a szomszéd telekről tudjunk locsolni hétvégente. Ezáltal nem kell hordani vödörrel a vizet az utcai kútról a növényeknek. Munkáink alkalmával, ismeretlenek álltak le beszélgetni a kertről, növényekről. Volt, aki fotón vitte haza a számára kedves növényt, mások megkérdezték vihetnek-e valamelyik növényből új hajtást haza a kertjükbe.
A munkánk gyümölcse majd három-négy év múlva érik be igazán, de már annyi türelmet tanultunk és élményt kaptunk ettől a kertrésztől, ami felbecsülhetetlen egy kertbarátnak.
