Emberi sorsok a fotós szemével
Horváth Péter Baján érettségizett. 1963-1971 között a Bajai Vízügyi Igazgatóság fényképésze volt. 1964-ben a Duna Fotóklub tagja, majd vezetőségi tagja lett. 1965-től kiállító művész, de fotós végzettséget csak a következő évben szerzett. 1971 óta a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja. 1972-1978 között a Magyar Távirati Iroda fotósa volt, közben elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskoláját. 1976-1985 között a Magyar Ifjúság riportereként dolgozott, néhány évig a lap fotórovatát vezette. 1982-ben részt vett a Nagybaracskai Alkotótábor munkájában is.
1985-től megjelentek képei a Népszavában, a Képes 7, az Anna, az Európa és a Mai Nap című lapokban, kiadványokban. 1994-ben a Reform főmunkatársa és képszerkesztője volt. 1996 óta az Axel Springer Kiadónál dolgozik.
"Foglalkozásomra nézve, sajtófotós vagyok, mindig is az akartam lenni. Az emberi sorsok érdekeltek, leginkább a társadalom perifériáján tengődőké. A sajtó klasszikus kulcsszavain túl, ki, mit, mikor, hol, egyre gyakrabban éreztem, nem tudok választ adni a legfontosabb kérdésre: Miért? Zavart, hogy a történésekből kiragadott egyetlen pillanat sokszor inkább elfedi, mint megmutatja az igazságot. Az analóg fotó minden lehetőségét felhasználva fotómontázsokat kezdtem csinálni, hogy darabjaira szedjem a látványt és újra összerakjam a saját elképzeléseim szerint.
A digitális technika megsokszorozza a lehetőségeket, de úgy gondolom, ez is csak egy eszköz a sok közül és nem végcél. Mint a szobrásznak a véső és a kalapács, magától egyik sem fog szobrot faragni. Ma is az a célom, mint kezdő fotóriporter koromban; az álarcok mögött az arcot, a látszat mögött a valóságot megmutatni. Még akkor is, ha ez szinte reménytelen" - írta magáról korábban egy művészeti portálon.
