Az igazgatónő, aki mer nagyot álmodni
Kovács-Csonka Szilvit – ez hamar kiderül róla – sosem vonzotta rang, vagy beosztás. Sokáig kereste a helyét, mert azt ugyan nem tudta pontosan, hogy mi tenné boldoggá, de amikor rátalált, mindjárt felismerte. Mondja: így volt ez a munkájával és a férjével is.
– Félegyházi születésű vagyok, lételemem ez a város. Szüleim házasságkötésük után telepedtek itt le, édesapám a volt Április 4. Gépipari Műveknél (Ganz Röck) volt gépészmérnök, édesanyám pedig az önkormányzat pénzügyi osztályán dolgozott. Bátyámmal „megfertőződtünk” ebben a közegben. Én máig képtelen vagyok Félegyházán kívül hosszabb időt eltölteni, testvérem bár Kecskeméten él családjával, itt dolgozik közjegyző-helyettesként – kezdi Szilvi valahol az elején, s én hagyom, hogy szabad asszociáció szerint időzzünk el élete fontosabb állomásainál.
Például a Batthyány Lajos Általános Iskolánál, ahol – így mondja – csodálatos énektanárai példáján egy életre elköteleződött az éneklés mellett. Vagy a Móra Gimnáziumban töltött éveknél. Ez volt az a hely, ahol belevetette magát a közösségi életbe, és ráébredt, hogy az éneklés, a vers, a zene mind egy-egy eszköz ahhoz, hogy másokhoz közelebb kerüljön. Itt kötött máig tartó barátságot Rekedt Grétivel.
Szilvi pályaválasztását is elágazások szegélyezték. Érettségi után Békéscsabán tanult tovább, és szerzett angol nyelvű idegenvezető és idegenforgalmi referens végzettséget. Ez után a Batthyány Lajos Általános Iskolában vállalt iskolamenedzseri állást, mellette pedig elvégezte a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolát. Két év múlva lehetőség kínálkozott a művelődési központban rendezvényszervezői feladatokat vállalni, amit azonnal megragadott. Felsőfokú OKJ-s szakvizsgát szerzett, majd elvégezte a Juhász Gyula Főiskola művelődésszervező szakát. Gyermekprogramok szervezésével kezdte, később ifjúsági programokban, azután felnőtt programokban és komplett nagyrendezvényekben is kipróbálta magát. Közben minden percét élvezte, és már tudta: ez a neki való kihívás. Az éneklés útkeresés közben is örömforrása, támasza volt. Folyamatosan képezte magát és több együttesben is énekelt.
2004-ben Kasza Ákossal és édesapjával megalapították a Félegyházi Táncszínház Kulturális Egyesületet. Munkájukat olyan közös sikerek övezték, mint az István a király, A Költő visszatér, a Kormorán együttes Napba öltözött leány című rockoperája, vagy a Nimród vére című produkció. Ezek után következett 2009, az esztendő, amikor néhány hónap alatt elveszítette két alapító társát: az egyik legjobb barátjaként tisztelt Kasza Ákost és imádott példaképét, az Édesapját. Ez volt az az időszak, amire Szilvi ma is, mint pokoljárásra emlékezik.
– Ha akkor nincs mögöttem a Táncszínház csapata, feladom. Bármilyen nagy veszteség is lett volna az egyesület összeomlása. Az akkori veszteség máig fájó űr az életemben. Amikor nehéz időszakom van, ha valami fontos történik velem – például amikor tavaly az intézményvezetői pályázatomat írtam – késztetést érzek, hogy tanácsot kérjek Apától. Tőle akartam megtanulni nagyon sok mindent, de leginkább is azt, hogy hogyan tudjak igazán jó ember lenni. Nagyon hiányzik... Még ha vallásos emberként tudom is, hogy „odaföntről” segít.
Szilvi 30 évesen találta meg a férjét. Azt mondja, a legjobbkor, hisz akkor már vágyott a saját családra. Megadatott. A 7 éves Benedek, a 4,5 éves Zsófi és a 2,5 éves Boglárka gondoskodik róla, hogy a ház sohase legyen csöndes. A szülők mellett a két nagymama is kiveszi a részét a gyereknevelésből, ami óriási segítség a tavaly újra munkába álló háromgyerekes anyukának.
– A gyes évei alatt sem voltam tétlen: hathetes volt Zsófi, amikor nyári tábort szerveztem a táncszínházas gyerekeknek. A hét év otthon töltött idő hatalmas erőforrás nekem, de ki is éheztem a munkára. Anyaként másként tekintek a szakmámra is, mint korábban, miközben a művelődési központból merítek erőt ahhoz, hogy otthon jó anya tudjak lenni. Nekem két otthonom van. Szerencsés ember vagyok, mert ráleltem arra, amit szívesen csinálok. Szeretem a családomat, a munkámat, az otthonomat, a városomat, és azt is pontosan tudom, hogy milyen programokkal, rendezvényekkel szeretnék mindehhez hozzájárulni. Mi kell ennél több? – mondja nem titkolt lelkesedéssel.
Kovács-Csonka Szilvia most bizalmat és lehetőséget kapott, hogy valóra váltsa álmait. Hogy – amint tervezte – olyan közösségi házat vezessen, ahol értéket kapnak az élményre és feltöltődésre vágyó emberek. Hogy olyan korosztályok, rétegek forduljanak meg a házban, akik korábban soha. Hogy az itt megélt közös élmények összehozzanak embereket, mert szerinte a félegyháziak megérdemlik, hogy helyben legyen módjuk a szabadidejük tartalmas eltöltésére. Ígéri: továbbra is minden erejével azon lesz, hogy Félegyházán pezsegjen a kulturális élet!
Tóth Timea
