Kiváló szakmai és emberi kapcsolatokra törekszik az új közjegyző
Dr. Csonka Péter szüleivel kisgyermekként került Kiskunfélegyházára, húga Csonka Szilvia, (aki a Móra Ferenc Művelődési Központ igazgatója) pedig már itt született. Az alapokat a József Attila Általános Iskolában, Kerék Csaba osztályában szerezte, akinek – így mondja – máig hálás, amiért a sport élete elválaszthatatlan része lett. Tragikusan korán elhunyt édesapja az Április 4. Gépipari Művek (legutóbb Ganz-Röck Zrt.) gépészmérnöke volt, édesanyja az önkormányzat munkatársaként ment nyugdíjba. Csonka Péter feleségével és kislányával Kecskeméten él.
– Milyen szakmai út vezetett a közjegyzőségig?
– 2001-ben végeztem a jogi egyetemen, Szegeden. Pályafutásomat is a Tisza-parti városban kezdtem, a frissen felállított Bevándorlási Hivatalban, 2003-tól a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat nemzetközi kapcsolatok osztályán dolgoztam, 2006-tól pedig az uniós pályázatok – főként vállalkozásfejlesztési és innovációs projektek – terén is kipróbáltam magam. A középiskolai éveimben egy dániai cserediákprogram során szerzett angol és dán nyelvtudásomnak mindvégig komoly hasznát vettem, s végső soron ez adta a lehetőséget a közjegyzőség irányába is, amikor 2010-ben egy barátom ajánlására jelentkeztem Mándoki Istvánnál, aki az angol nyelvű okiratok készítéséhez keresett jogászt.
– Mi tartotta a pályán?
– Először minden nagyon új volt, s bevallom: meglepett a közjegyzői munka sokrétűsége. A hagyatéki és egyéb közjegyzői nemperes ügyek mellett az akkor még viszonylag új feladatkör, a fizetési meghagyásos eljárás, valamint az okiratszerkesztés is sok újdonságot tartogatott. Ugyanakkor elképesztő volt számomra az a precizitás, amivel találkoztam. Ebben a munkában mindennek úgy kell működnie, ahogy a „nagykönyvben meg van írva”. A munka minden részletét jogszabályok írják le, és ez nagy biztonságot ad a mindennapokban. Viszonylag alacsony a kamara létszáma, s mivel szigorú illetékesség szerint dolgozunk, és a díjszabás is kötött, versengés gyakorlatilag nincs a közjegyzők között. Ebből adódóan kiváló a kollegiális viszony, amit tovább erősít a kamara rendkívül erős szakmai és anyagi támogatása. Mindezeket megtapasztalva már az első év után úgy éreztem, hogy szívesen maradnék ebben a körben hosszútávon. Nem sokkal később lehetőségem adódott dr. Konkolyné dr. Csikós Klára mellett dolgozni. S mivel a közjegyző asszony akkor már tudatosan készült a nyugdíjba vonulásra, én egyre komolyabban készültem a majdani közjegyzői pályázatra.
– Ami végül sikerült is. Milyen tervekkel lát munkához?
– Alapvetően azt a vonalat szeretném folytatni, amit közjegyző asszony mellett megszoktam, aki kiváló szakmai és emberi kapcsolatokat épített ki az ügyfelekkel. Bevallom, elődöm a mércét igen magasra tette, aminek nem lesz könnyű megfelelni, de a legjobb tudásom szerint törekedni fogok rá. Nem lesz változás a munkatársak, és – legalábbis az első félévben – a helyszín tekintetében sem: maradunk a Szent János tér 5/b I. emelet 3. szám alatt. Szakmai szempontból az okiratszerkesztői munkában a lakossági mellett jobban nyitni szeretnék a vállalati szektorra is, és a közeljövőben tervezem az angol nyelvi jogosítvány megszerzését okiratok angol nyelvű készítéséhez.
