Dr. Ónodi Izabella 2014. szeptember 2. 16:00

Pajtában hálni, szénában aludni

Pajtában hálni, szénában aludni
„Székelyföldön úgy éreztük, hogy itthon vagyunk”

Nóri, Gábor és Péter azon szerencsésekhez tartozik, akik Sorsocskák Alapítvány szervezésében eljuthattak Erdélybe és Székelyföldre. E sorok íróján kívül bizonyára akad néhány olvasó is, akik – kicsit irigykedve – kíváncsiak az élményekre, ezért találkoztunk egy rövid beszélgetésre.

– Aludtunk sátorban és padláson, aztán szivacs helyett a pajtában-szénában alvást választottuk, mert ezt találtuk a legromantikusabbnak – mesélte Nóri. –  Mintha hazamentünk volna! Az emberek barátságosak, a táj csodálatos. Vittünk ajándékokat a Szent Katalin Gyermekotthon lakóinak, és együtt játszottunk az árvákkal, el is határoztam, hogy önkénteskedni is elmegyek oda, még a barátnőimet is rábeszélem. Emlékezetes marad az is számomra, amikor Csíksomlyón „viseletben” baktattunk fel a hegyre, és ott táncoltunk a nagyszínpadon, de lehetetlen lenne minden élményt felsorolni.

Gábornak legelőször a sok beszélgetés jut eszébe, melyek során történeteket és népdalokat sikerült rögzíteni: – Jó lett volna több időt tölteni gyűjtéssel, mert kevés alkalom van ezeket a hagyományokat autentikus forrásból hallani. Felejthetetlen élményt jelentett augusztus 20-án az őrtüzek látványa és a tűzijáték.

Csíkszereda és Kézdivásárhely között a Kászon patak völgye, Kászonimpér falucska emléke mindig megmarad Péterben is:

– Egész úton az erdők és a hegyek-dombok látványa, a fák illata, az emberek magyarsága… Egy idős ember mesélt a múzeum gyűjteményéről, és súlya volt a beszédének, minden egyes szavának. Jó volt hallani a családonkénti 4 gyerekről, és mindenhová behívtak bennünket, mindenütt szívesen láttak. Még a Szent Anna tóban fürdést nem is meséltük el, és azt sem, amikor este ballagtak haza a tehenek, és mindegyik pontosan tudta, melyik nyitott kapun kell bemennie. Ahogy Nóri és Péter, én is mindenképpen visszatérek, akár majdan a saját gyerekeimmel is.

Dr. Ónodi Izabella, a Sorsocskák Alapítvány kuratóriumi elnöke büszkén hallgatta az élményeket, és hozzátette:

– Házilag készült ételeket ettünk, friss tejet és vajat, kemencében sült kenyeret. Sajnos saját kezűleg nem sütöttünk kenyeret, ezért vissza kell mennünk.

tli

Kövessen minket a Facebookon is!