Kötetbe rendezték Fekete János helytörténész írásait
Képgaléria
– Ritka alkalom, amikor egy könyv megjelenése városnyi népesség örömének forrása lehet.” Fekete János kezdte így a Félegyházi Közlöny 1992. okt. 23-i számában népszerű sorozatának 80. írását Kistelek városmonográfiájának bemutatójáról és nyilvános szakmai értékeléséről. A megállapítást ugyanakkor meggyőződéssel vallhatjuk magunkénak, mert aligha lehetne pontosabban fogalmazni ma, amikor Kiskunfélegyháza érdeklődő közönsége végre kezébe veheti a Honismereti mozaik írásainak kötetbe szerkesztett gyűjteményét.
Egy városnyi népesség örömének forrása – írta a neves helytörténet-kutató, nem is sejtve, mennyire igaz lesz a választott kép saját szellemi teljesítményének értékelésére. S ha már a képnél vagyunk, folytassuk is képpel! A Félegyházi Hírlapban, a névváltoztatás után Félegyházi Közlönyben 12 éven át közölt cikkek a nagy érdeklődésre számot tartó rovatot gazdagították, számról számra hozzáadva egy új mozaikdarabot a nagy kirakóshoz. Ám most, hogy ezek a darabok együtt, egymás mellett láthatók, indokoltabb lenne a mozaik helyett a kaleidoszkóp képet használni az így kialakult formára. Mert valóban kaleidoszkópot forgat, aki Fekete János egybegyűjtött írásait olvassa: színesen kavargó változások gyors egymásutánjában lehet része, a legváltozatosabb témák kerülnek elé a figyelmet végig fenntartó váltásokkal; minden újabb lapozással módosul a kép, sokféle módon közelítve az írások mindenkori tárgyához: a múlthoz.
A kötet szerkesztője, Kapus Béláné jó érzékkel döntött, amikor a Múltidéző címet adta a gyűjteménynek, s akkor is, amikor Vörösmarty örökbecsű sorát emelte mottóvá: „A múltat tiszteld a jelenben s tartsd a jövőnek.” Mert a könyvben az optika a múltra nyit, a színesen kavargó képek egyben időutazást is jelentenek át az évszázadokon, miközben a szerző egyetlen célja láthatóan az ideidézés, a szeretett város és az azt körülölelő kistáj múltjának hozzákapcsolása az aktuális jelenhez. Aki majd – akár a megjelenés sorrendjében, akár ide-oda lapozgatva – olvassa a kötet írásait, érzékelni fogja, hogy a múlt eseményeinek, példáinak, jelenségeinek felidézése mindig a jelenre fut ki, hogy aztán természetes módon kapcsolódjon össze a jövőre vonatkozó feladatok, ajánlások, várakozások vagy szentenciák megfogalmazásával.
Ez a megjelenési forma Fekete János sokirányú érdeklődésének olyan egymással érintkező területeit fogja össze, mint a várostörténet, a földrajz, az irodalom- és sajtótörténet, a néprajz, a nyelvészet kitüntetett helyen a névtannal, a család- vagy az iskolatörténet. A szerző kutatott könyvtárban, múzeumban, a két plébánia iratanyagaiban, nagy figyelmet fordított az adatközlőkkel folytatott beszélgetésekre, de elsődleges és rendszeres vizsgálódási terepe a levéltár volt.
Az az intézmény, amely ma a szellemi hagyatékát őrzi. Tudós felelősséggel végzett kutatómunkájának tárgyunkat érintő vonatkozásairól is ír Kőfalviné dr. Ónodi Márta a levéltárba adott irathagyatékról publikált kitűnő tanulmányában: „A félegyházi újságok ’Honismereti mozaik’ című rovatában évekig rendszeresen megjelent írásai rövid, szabatos formában foglalkoztak egy-egy jeles személyiség, épület, városrész, intézmény félegyházi vonatkozásaival, történetével. Az újságcikkek terjedelme nem tette lehetővé, az olvasóközönség pedig nem igényelte, hogy a kutatási eredményeket a szerző jegyzetapparátussal támogassa meg.
Tudományos igényű, megfontolt kutatóként Fekete János természetesen csak dokumentumokkal kellően alátámasztott, bizonyítható adatokat publikált. Fekete János színes honismereti kaleidoszkópja – ahogy egykor ő használta a szót – valóban örömforrás: a felfedezés örömét és izgalmát adja az érdeklődőnek szűkebb és tágabb környezete múltjáról. Forgatásával a figyelmes olvasó alapos ismeretekre tehet szert életteréről, annak maradandó vagy emlékezésre érdemes értékeiről, ami mindenképpen erősítheti a hozzá való kötődés, a közösségéhez való tartozás érzését – mondta el a könyv bemutatóján dr. Luchmann Zsuzsanna.
