Viperaélőhelyeket alakítanak ki Bugacon
Borítókép: Ugyan mérgeskígyó, de nem kell tartani tőle. Marása emberre gyakolatilag veszélytelen, méhcsípésszerű (persze azért orvoshoz kell fordulni vele). Ahhoz viszont óriási szerencse kell, hogy találkozzunk is vele
Fotó: Kiss Czakó Imre
Bugacon korábban egy akácos választott el egymástól két rákosi vipera élőhelyet, amelyeket a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság füves élőhellyé való visszaalakítással kötött újra össze. A Nagypusztát és az egykori katonai lőteret, a Tolvajost egy zömmel idegenhonos fajokból (akác, erdei fenyő) álló erdőtömb választotta el egymástól. A kistermetű kígyónak az erdő áthatolhatatlan akadályt jelent, így a két populáció genetikailag nem tudott keveredni egymással. A tájidegen fafajokból álló erdő egy részének letermelésével és a terület visszagyepesítésével kapcsolatot teremtettünk a két terület között. Így nem csak újra összeköttetésbe kerültek egymással a vipera-populációk, hanem megnöveltük az élőhelyüket is.
A fásszárúak eltávolítása után azonban mindig maradnak tuskók és gallyak, amelyek idővel elkorhadnak, de ezen a területen a lehető legrövidebb idő alatt szeretnénk létrehozni a viperának kedvező élőhelyi feltételeket, ezért a faanyagot önkéntesek segítségével összegyűjtöttük és lehordtuk.
A jelenleg futó rákosivipera-védelmi LIFE-projekt keretében végzett akcióban 15 önkéntes, mintegy 30 embernapnyi munkával járult hozzá ennek a ritka fajnak a megőrzéséhez.
Fotó: Schneider Viktor
A bugaci Tolvajos (egykori lőtér) és a Nagypuszta közötti kapcsolat megteremtése céljából a piros vonallal körülhatárolt területet gyepesítették vissza
