Gyermekotthonban segített Eszter
– Másodéves látszerész hallható vagy, hogyan jutott eszedbe, hogy látszerész szakmát válaszd?
– A családomban több látszerész, optikus is van, így természetesen van köze a választásomhoz, de a másik fontos indok az volt, ami miatt a szakma mellett döntöttem, hogy úgy vélem sajnos egyre több embernek van és lesz szüksége a jövőben szemüvegre. Ez annak a negatív hatásnak köszönhető, amit a digitális eszközök fénye vált ki. Először egyetemre szerettem volna menni, de sajnos nem oda vettek fel, ahová én képzeltem, ezért végül úgy döntöttem, hogy először a látszerész szakmát sajátítom el, aztán jöhet az egyetemi, az optometrista képzés. Az a furcsa, hogy mindenki azt hiszi, hogy gyermekkoromban az optikában töltött idő miatt szerettem bele ebbe a hivatásba, de ez nem teljesen van így. Akkoriban láttam néhány eladást, de különösebben nem érdekelt a folyamat. Középiskola 10. évfolyamán döntöttem el, hogy erre a pályára lépek. Szerencsére a család mindenben támogat, számításokban például apukám és keresztanyukám nagyon sokat segítettek, amikor meggyűlt a bajom egy-egy példával.
– A környezeted mit szólt a választásodhoz?
– Örültek neki, mindenki pozitívan fogadta. Jelenleg Budapesten tanulok, másodéves vagyok. Ott vagyok gyakorlaton, annál a hölgynél, akinél édesapám is tanult. Szeretettel vesznek körül, májusban vizsgázok majd.
– Ha érvelned kellene a szakma mellett, akkor, mint mondanál?
– Nagyon megható tud lenni, az, ha valaki felteszi a szemüvegét és teljesen meglepődik azon, hogy a látás ilyen minőségű lehet. Fokozottan igaz ez kisgyermekeknél, akik ha felpróbálják az első szemüvegüket, tágra nyílik a szemük és látszik, hogy mennyire örülnek annak, hogy végre élesen látnak. Szeretek beszélgetni az emberekkel, különösen az idős házaspárokat kedvelem, mert ilyenkor mindig azt érzem, hogy létezik igaz szerelem.
– Hogyan kerültél kapcsolatba a programmal?
– A Magyar Látszerész Szövetség elnöke bejött az iskolánkba és elmondta, hogy segítségre lenne szüksége ebben a programban. Jeleztem, hogy szívesen mennék. Egyébként is folyamatosan a fejemben van, hogy ha egyszer megtehetem majd, akkor nagyon szeretnék segíteni másoknak, így nem volt kérdés, hogy elvállalom-e a feladatot. Egy szemüveg nem olcsó és nagyon fontos, hogy olyan készítse el, aki ért hozzá. Sok olyan gyermekről tudunk, akinek azért nincs szemüvege, mert nem telik rá a szülőknek. Az optikában, ahol gyakorlaton vagyok, ahol dolgozom, a nyáron készítettünk egy szemüveget egy kisfiúnak, akinek hatalmas szüksége volt rá. A főnököm önzetlenül segített ennek a környékbeli gyermeknek, akinek ma már nem okoz gondot, hogy lássa elolvasni a könyveket.
– Hogyan zajlottak a vizsgálatok a gyermekotthonban?
– Egy keddi napon voltunk a gyermekotthonban. A megérkezésünket követően egy sajtóesemény után találkoztunk a gyerekekkel, akiket megvizsgáltunk és keretet választottunk nekik. Egy ebédnyi szünet volt, folyamatos volt a munka este 8-ig. 35-40 gyermek került sorra, akik között volt olyan, aki annyira szeretett volna szemüveget, hogy végül egy dioptria nélküli kék fényszűrős szemüveget választottunk, ami védi a szemét a digitális eszközöktől. A vizsgált gyermekek között 25-30 főnek ténylegesen szüksége volt szemüvegre.
– Hogyan ajánlasz keretet gyermeknek és hogyan felnőttnek?
– A gyermekeknél nagyon fontos a kedvenc szín. Ez jellemzően a kislányoknál a rózsaszín és a lila, a kisfiúknál a kék és a zöld. Az eseményen tinédzsereket is vizsgáltunk, akik nagyon nyitottak voltak a színekre. Felnőtteknél a szemszín nagyon meghatározó, de természetesen nagyon sok szempont alapján dől el végül, hogy a vevő melyik keretet választja.
– Ha lesz hasonló jótékony kezdeményezés a jövőben, abban is szívesen részt veszel?
– Igen, mindenképpen! Ezt a szándékom jeleztem is a Magyar Látszerész Szövetség elnöke felé. Bárhol lesz az országban hasonló, szívesen segítek. Nagyon sok szeretet kaptam a gyermekektől, akik ahhoz képest adnak ilyen sokat, hogy ők valószínűleg annál a családnál, ahonnan kiemelték őket, nem sokban részesültek.
Z. A.
