Petőfi prózai írásait ismerhettük meg egy izgalmas előadáson
A teltházas közönséget vonzó felolvasáson eddig nem ismert levélrészletek által jobban beleláthattunk a csupán 26 évet élt költő és szabadságharcos mindennapjaiba és barátságainak mélységébe. Juhász István érdekességként elmondta, Petőfi Sándor kissé nazálisan, vagyis orrhangon beszélt. Nem szerette az operát, inkább a magyar nótákat részesítette előnyben. A tanár úr anekdotákon keresztül egy olyan korképet festett le a hallgatóságnak, amiből az úrias intellektus egyértelműen kitűnt. Illyés Gyula írásaiból kiderült, hogy Petőfi és Arany János levelezését amolyan két lélek hancúrozásának vélte, amit meghallgatva valóban ez volt a benyomása az embernek: egyszer a lánglelkű költő csupán azért ragadott tollat és tintát, mert Arany levelei megritkultak, az okát viszont ki szerette volna deríteni. Erre Arany egy „Csak!” választ intézett a barátjának.
Megesett az is, hogy Petőfi Gróf Teleki Sándortól 600 forintot kért kölcsön levélben, aminek visszatörlesztésének részleteit azóta is homály fedi. Egyesek szerint visszakapta a gróf, más írások viszont az ellenkezőjéről tanúskodnak. A szabadságharcosról a mai napig fennmaradtak olyan vélemények, miszerint összeférhetetlen, akadékoskodó jellem volt. Állítólag Klapka Györggyel is nézeteltérés alakult ki Vécsey tábornokot bíráló levélfordítása miatt… Ezeken, az eddig sokak számára ismeretlen tényeken kívül még rengeteget tanulhattunk városunk díszpolgárától, aki életét a tanítás minőségének fenntartására és Petőfi Sándor életének és munkásságának felkutatására tette fel.
V. B.