A vers az égre emeli tekintetünket
Képgaléria
A mindennapok búja-baja közepette, ha nem adjuk meg magunknak azt a lehetőséget, hogy fölemeljük a tekintetünket, és észrevegyük a létezés csodáit, akkor gyakorlatilag semmit nem ér az élet. Hogyan lehetne a létezés csodáit jobban észrevenni mással, mint az imával, amely maga is egy vers? Nyugodtan mondhatom, hogy a költészet, a vers az égre emeli tekintetünket. Igaz, csak pár pillanatra, de az éppen elég ahhoz, hogy minden olyasmit – por, kosz, gonoszság, rossz közérzet – lehulljon rólunk, és tovább bírjunk menni szántani, vetni, vagy hálót kivetni, kinek-kinek a maga dolgára – fogalmazta meg Gajdics Ottó újságíró a költészetnapi rendezvény résztvevőit köszöntve.
Az irodalmi esten Lőwei Lilla irodalmi szerkesztő ismertette Reményik Sándor életét és munkásságát. Az előadó szólt a költő Áprily Lajossal kialakult szoros barátságáról is. Méltatását Soós Andrea előadóművész egészítette ki a költők verseinek idézésével.
Az irodalmi est zárásaként avatták fel a könyvtár udvarában Reményik Sándor emlékművét, ahol dr. Ónodi Izabella mondott köszöntőt.
Azért állunk itt ezen a jeles napon, a magyar költészet napján, hogy egy olyan erdélyi költő előtt rójuk le tiszteletünket, kinek költészetéből naponta kellene táplálkoznunk. Azok közé kellene tartoznunk, akik – egyik verse szerint – sokszor szólnak olvasás közben így: „Ezt a versedet szeretem / Mert megtaláltam benne magamat, / Hitemet és igazságomat.” – mondta a művelődési és szociális bizottság elnöke.
Az emléktáblát dr. Tarjányi József és Kollár László önkormányzati képviselő leplezték le.
(Hunyadi László szobrászművész domborművének kiöntését Tarjányi József, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület tiszteletbeli tagja finanszírozta, felállításához anyagi segítséget nyújtott dr. Ónodi Izabella, dr. Kiss Ákos Csaba és Horváth Gábor önkormányzati képviselő, valamint a Huszka József Hagyományőrző Egyesület. A márványtáblát készítette és elhelyezte Bozóki István.)
H. S.
