Nem véletlen, hogy városunkban több generáció közösen táncol
A tánc a zene és a mozgás ötvözete. A néptánc pedig gyökereink és öröklött kultúránk édes egyvelege. A néptánc és a népzene az önkifejezés hagyományokon alapuló formája, amely túlmutat a tanult gesztusokon és az ösztönös felé hajlik. Nem véletlen, hogy családok, több generációt átívelően, közösen táncolnak városunkban.
Reményeink szerint lassan elérjük azt a hozzáállást - ami a régi Magyarországon mindig természetes volt -, hogy a népzenével és néptánccal foglalkozó fiatalok nemcsak kitűnnek társaik közül, hanem tartásukkal irányt is mutatnak – mondta megnyitójában Ónodi Izabella.
A mai este számadás a közösség és a magam számára is – kezdte mondandóját Gulyás László, az együttes elnöke. 32 évvel ezelőtt kezdtem el Kiskunfélegyházán táncolni. Akkor eldöntöttem, hogy ez lesz az életem. És azt is eldöntöttem, hogy szeretnék ebben a városban egy fészket rakni a magyar népi kultúrának. Remélem ez sikerült is. Reményemet erősíti, hogy ebből a fészekből már nagyon sokan kirepültek, és sokan vannak benne ma is. Az első fészeklakók pedig már elismert előadóként, oktatóként vannak közöttünk – tette hozzá.
Nos, a jelenlegi fészeklakók (különösen a legkisebbek) már alig várták a beköszönők végét, többször a színpadra is beszöktek. De eljött az ő idejük is. Táncoltak, énekeltek és zenéltek derekasan, éppúgy, mint az együttes idősebb korosztálya. A közönség pedig csak tapsolt, tapsolt …, majd vastapsolt.
H. S.